Vénuszdombi mesék

Első fejezet

Bátraké a szerencse. Meg az orgazmus. Nagyon vágyott az utóbbira, de sajnos a bátorsággal nem állt valami fényesen.

Mia Nichols idegesen simított végig meztelen combján. Már-már azon töprengett, hogy inkább elfut, amilyen messzire csak tud Jack Kincaid előszobájából. De nem, ha már eddig eljutott.

Besurrant a kulccsal, amelyet Jack adott neki vész esetére. Egy pillanatig érzett csak bűntudatot amiatt, hogy nem volt semmi vész. Hacsak nem lehet annak tekinteni a kétségbeesést.

Az, hogy ott állt meztelenül, nem csapás volt, sokkal inkább merész terv, hogy átvegye a kezdeményezést. Igen, sokkal jobban érezte magát tőle. Nem arról van szó, hogy rá akarja vetni magát Jackre. Csak el szeretné érni, amit akar. Amit évek óta akar. Amit szerinte a férfi is akar, amikor épp nem az átkozott felelősségtudata vezérli.

Mia tudta, hogy Jack a másik helyiségben alszik. Halk szuszogása kihallatszott a hálószoba résnyire nyitott ajtaján át.

Ezt akarod, Mia. Mindig is ezt akartad. Menj, és szerezd meg, az isten szerelmére. Soha nem lesz ennél jobb alkalom rá.

Összeszedve illékony bátorságát, csendesen besurrant a hálószobába. A férfi testét halvány fény világította meg, ami a félig leengedett redőnyök alól szűrődött be. A paplan a derekára csúszott, a törzse alsó részét takarta csak, a felsőteste meztelen maradt.

Mia megnyalta az ajkát, és közelebb ment. Istenem, milyen csodálatos férfi! Izmos, szikár, az ívek és vonalak a testén csak egy nő érintésére várnak. Órákat lenne képes eltölteni azzal, hogy bejárja az izmos árkokat és dombokat.

Jack feje a másik oldalra billenve feküdt, borostás álla kiemelkedett a párna síkjából. Az egyik karja mellette feküdt, a viseltes lepedőt gyűrte. A másik karja oldalt hevert, szétnyitott ujjakkal, mintha épp nyúlna valamiért.

Mia közelebb lépett az ágyhoz. Nem volt olyan idő, hogy ne szerette volna a férfit. A megismerkedésük előtti évek mit sem számítottak. Nem is volt érdemes emlékezni rájuk. Tele voltak fájdalommal és szorongással, amit nem szívesen idézett fel.

Ő mentette meg. Vigyázott rá. Odafigyelt rá, hogy mindene meglegyen, amire szüksége van. Csakhogy neki a férfira volt szüksége. És nem csupán az őrangyal szerepében, aki a gondját viseli, és időnként benéz hozzá. Többet akart, mint néhány beszélgetés, vagy hétvégi pizzázás.

Már nem az a lány volt, akit megmentett. Már réges-rég nővé érett, női vágyakkal. Ma éjjel Jack Kincaid első kézből megbizonyosodhat róla. Feltéve, hogy nem rugdossa ki az ágyából, amint magához tér.

Zavartan lehajolt, nem tudta, mivel kezdje. Csókolja meg? Érjen hozzá?

A dolog hamar eldőlt. Egyikre se volt alkalma.

Alighogy lehajolt, és a száját az arcához közelítette, a férfi egyik karja keményen az oldalába markolt. Másik keze a párna alá csúszott, és Mia pillanatokkal később egy fegyver gonosz csövével nézett farkasszemet.

A lány ijedten felsikított, és próbált elmenekülni. A kar még szorosabbra fonódott a csípője körül.

— Mi a fenét művelsz te itt meztelenül a hálószobámban? — háborodott fel Jack, és végignézett a lány testén.

Mia elpirult, és megijedt a férfi szemében megcsillanó döbbenettől és dühtől. Nem egészen úgy zajlottak a dolgok, ahogy tervezte. A férfi karja engedett, a lány hátrébb húzódhatott. Jack az éjjeliszekrényre tette a fegyvert, és felült a paplannal a derekán.

Miának elég volt a dudorra pillantania, hogy tudja, meztelenül aludt, és hogy a teste látványa hatással volt rá.

— Mia, mit keresel itt? — kérdezte a férfi kissé kedvesebben, mint az előbb.

— Mégis mit gondolsz, mit keresek itt? — kérdezte Mia várakozón.

Keresztbe fonta a karját a mellén. Percről percre megalázóbbnak találta a helyzetet. Jack felhúzta az egyik szemöldökét.

— Úgy tűnik, megpróbáltál meztelenül besurranni az ágyamba.

— Nagyszerű megfigyelés — mondta a lány epésen.

A férfi végigjáratta a tekintetét a lány testén.

— Miféle ostoba játék ez, Mia? Meg kell mondjam, nincs időm az ilyesmire.

Mia leengedte a karját, és kihúzta magát.

— Akarlak, Jack.

A férfi beletúrt rövid hajába.

— A fenébe, Mia, öltözz fel, és húzz el innen! Nem vágyom fiatal lányokra, akik azt játsszák, hogy felnőttek.

Mia arca izzott a dühtől.

— Nem vagyok már gyerek!

— Túl fiatal vagy hozzám! — felelte Jack szárazon.

Mia közelebb lépett, a melle Jack arca előtt ringott. Látta, hogy a férfi tekintete lejjebb vándorol, és a teste megfeszül.

— Már nem vagyok gyerek — ismételte. — Nő vagyok, női vágyakkal. Régóta akarlak, Jack! Ne utasíts vissza! Látom, hogy akarsz engem.

Jack gúnyosan mosolygott.

— Nem jó helyre jöttél, édes! Egy csepp gyengédség sincs bennem. Fogd a szüzességedet, a virágos álmaidat, a kedves szavaidat és menj máshová. Ha szeretkeznénk, keményen megdolgoználak, nem érdekelne, hogy ez az első.

A lány testén remegés futott végig. A mellbimbója megkeményedett. Hallotta, hogy Jack káromkodik.

Még közelebb ment a férfihoz. Annyira meg akarta érinteni, hogy szinte fájt.

— Nem akarom, hogy gyengéd legyél velem — suttogta a lány. — Azt akarom, hogy önmagad légy! Téged akarlak!

— Jézusom, Mia! Túl öreg vagyok hozzád. Még gyerek vagy. Eredj, vegyél magadra valamit!

A lány nem hallgatott rá, a testét a férfiéhez szorította, miközben az ágyra mászott. Szemével a másikét kereste, a tekintetük találkozott. Mia vágyat látott a férfi sötét szemében. Akarta őt. Harcolhat ellene, ha akar, de ő látja, mit érez.

Bizonytalanul átölelte a nyakát. Jack teste megfeszült az érintésére, de nem tolta el magától. Az ajka közvetlenül a férfié előtt lebegett. Hallotta, hogy eláll a lélegzete.

— Csókolj meg! — mondta Mia.

A lány a férfiéhez érintette az ajkát. Jack vonakodva, közönyösen tűrte. Nem engedett, ezért a lány még erősebben csókolt, a nyelvével az ajkát simogatta.

— A pokolba, Mia! — káromkodott Jack.

Magához szorította, és hevesen viszonozta a csókját. A keze fel-le futkározott a hátán, miközben a száját harapdálta.

A lány felnyögött. Jack keze a lány hajába tévedt. Belemarkolt, a hajánál fogva hátrahúzta a fejét, és keményen a szemébe nézett.

— Biztosnak kell lenned benne, Mia. Ha most nem fordulsz sarkon, és húzol el innen, nincs visszaút.

— Csókolj meg! — mondta a lány ismét.

A férfi tétovázott egy pillanatig, és keményen a lányra nézett. A szemében vágy égett. Mia a testének feszült, így izgatta. Jack magához szorította. A lány érezte, hogy az izmok megfeszülnek a férfi karján, és abban a pillanatban tudta, nyert ügye van.

Jack átfordította. A férfi alá került, aki lerántotta magáról a takarót. Kemény, izmos teste a lány fölött mozgott, a bőrét dörzsölte, ahogy magához szorította. Megfogta a kezét, és a feje fölé emelte.

A lány engedelmeskedett. Forró kéj öntötte el a testét az erő és a dominancia megnyilvánulására. Hány éve várt már erre? Csillogó szemű tinédzserkora óta szerette, az első pillanattól kezdve, hogy elkezdett felnőni.

A férfi combja az övéhez feszült, izmos lábát az ágyékához érintette. A szája viharként tombolt a testén. A csókjai forrók, hevesek és követelőzők voltak.

— Hadd érintselek meg! — lihegte a lány.

Jack a szájára tapasztotta az ajkát, azonnal elhallgattatta. Hiába küzdött, erősen tartotta a kezét, és az ágytámlához szorította, amikor ismét megpróbálta megérinteni.

— Maradj nyugton! — hörögte.

Mia hátrahajtotta a fejét, miközben Jack a nyakát harapdálta. A fogával a füle mögötti érzékeny bőrt érintette, majd a nyaka íves vonalát.

A lány teste megfeszült, kéjesen lihegett. Jack beszívta a bőrét, csókolta és harapdálta, majd a nyelvével végigsimogatta, hogy enyhítse a fájdalmat. Mia teste felizzott. Mocorgott és vonaglott, de a férfi szorosan tartotta, nem hagyta, hogy megmozduljon.

A pénisze türelmetlenül a punciját bökdöste. Le-fel mozgatta a nedves résben.

— Engedj be! — parancsolta a férfi. A hangja mély és rekedt volt. A parancs nyomán izgalmas bizsergés indult el felfelé a lány gerincén.

Széttárta a lábát. Jack farka azonnal a hüvelye bejáratánál termett. Forrón kereste a lyukat, duzzadt makkja felfeszítette a lány szeméremajkát.

A férfi egyetlen, határozott lökéssel, mélyen beléhatolt. Mia enyhe fájdalmat érzett, amely azonnal elmúlt, amint a férfi mozogni kezdett. A kéj elmosta az égető érzést. Mia lihegett, és megpróbálta kiszabadítani a karját. A férfibe akart kapaszkodni, és erősen szorítani, miközben szinte elviselhetetlen érzések rázták meg a testét.

Jack visszanyomta a kezét az ágyra, és határozott parancsot adott.

— Ott maradsz!

Mia eggyé olvadt a férfival, a tekintete elhomályosult a vágytól. Jack a csípőjének feszült, újra és újra behatolt nedves vaginájába.

— Kérlek! — lihegte Mia.

A férfi a foga közé vette az ajkát, beszívta az alsót. A nyelvével simogatta, ízlelgette, miközben keményen dugta. Aztán megharapta. Mia a vér sós ízét érezte. A férfi megnyalta, a nyelvével simogatta és csókolta a finom bőrt.

— Annyira átkozottul gyönyörű vagy — motyogta Jack, miközben végigharapdálta az arcát az álláig. — Túl fiatal, túl gyönyörű és túl gátlástalan.

— Kell… Kell… — suttogott Mia. Vadul vonaglott a férfi alatt. A teste megfeszült, elveszítette az irányítást felette.

— Mi kell, édes? — kérdezte Jack, ahogy elengedte az egyik karját, és közéjük nyúlt.

A lány lüktető csiklóját kezdte simogatni.

— Ez kell, istenem, ez kell!

A lány le akarta engedni a szabadon maradt karját, de a férfi rámordult.

— Tartsd ott, ahol látom!

A másik kezével odanyúlt, megragadta a lány kezét, és a másikhoz szorította. Egyre gyorsabb mozdulatokkal izgatta a csiklóját, és egyre keményebben dugta.

— Mondd ki a nevem! — parancsolta a férfi.

— Jack! — sikította a lány.

— Menj el nekem, Mia! Menj el itt, most, amikor megérintelek és kefélek veled!

A lány csípője vonaglott, ahogy a hatalmas hullám elárasztotta a testét. A gyönyör tűzként égette a punciját, az érzés mélyen az ágyékában összpontosult, ahová a férfi makkja elért.

— Gyere!

Mia sikítani akart, kinyitotta a száját, de Jack a sajátját rátapasztotta, és kiszívta a tüdejéből levegőt. A lány behunyta a szemét és ismét sikított. Jack a szájába szívta a nyelvét, Mia nem kapott levegőt.

A feszültség egyre nagyobb lett a vaginájában. A férfi golyói a puncijához csapódtak. A nedves, erotikus hang megtöltötte a hálószobát.

— Ölelj át a lábaddal! — lihegte a férfi. — Engedj be mélyen!

Mia engedelmeskedett, és felnyögött, ahogy Jack még mélyebbre hatolt belé. A férfi mozdulatlanná merevedett, a csípője a lány hátsó combjának feszült. A pénisze megdagadt és rángatózott, ahogy a kéj forró kilövellése elöntötte a lány belsejét.

Még hosszú ideig úgy maradt, mélyen benne, a lány kezét a feje fölé szorítva. Aztán izzadságban fürdő testét a lány nedves testére engedte. Mia nyugtalanul mocorgott. Imádta, ahogy az öle befogadta, kényeztette a férfit. Tökéletesen összeillettek.

Jack végül elengedte a kezét. Mia a vállára tette, és szorosan megölelte.

— Fájt? — kérdezte Jack mogorván.

A lány megrázta a fejét. A fájdalom volt a legkevesebb, amit érzett. Ami az első alkalmat illeti, nem is lehetett volna jobb ennél.

Jack lassan kibontakozott az öleléséből. Nedves cuppanással kihúzta a péniszét a puncijából. Felállt az ágyról, és egy perccel később nedves ruhával tért vissza.

Szétnyitotta a lány lábát, amíg kitárulkozva nem feküdt előtte. Gyengéden megtörölgette Mia még mindig égő punciját, enyhítette a sajgást a hideg törölközővel. Amikor befejezte, a földre dobta, és a lány felé fordult.

Mia mozdulatlanul feküdt, rábámult, nem tudta, mi jön ezután. A csend furcsa volt, noha tudta, hogy a férfi nem a szavak embere. Inkább tettekkel érte el, amit akart.

Jack feljebb kúszott az ágyon, a fejük egy magasságba került. Átkarolta a lány derekát, és magához szorította.

— Ezt jól megcsináltad, édes. Most már az enyém vagy, és nem szívesen engedem el, ami az enyém.

A lány megkönnyebbülten sóhajtott. A férfi nem taszítja el magától, pedig nagyon félt tőle. Birtoklás égett a sötét szemében. A beszűrődő halvány fényben olyan volt, mint egy ragadozó tekintete.

— Mindig is téged akartalak, Jack — mondta a lány rekedten. — Mindig is hozzád akartam tartozni.

Jack a lány fejére tette az állát.

— Fogalmad sincs, mivel jár ez, kicsim! Lehet, hogy nem így fogsz érezni, ha rájössz, mit jelent.

Mia kérdőn meredt rá. Jack megrázta a fejét válaszul a néma kérdésre.

— Túl fáradt vagyok, te meg úgy festesz, mint egy macska, amelyik megtalálta a tejfölös köcsögöt. Édes vagy és elégedett. Csak feküdj a karomban! Majd holnap beszélgetünk.

Mia az erős karok közé bújva Jack kemény mellkasára fektette a fejét. A holnap jól hangzott.

Második fejezet

Mia arra ébredt, hogy Jack pénisze mélyen benne van, és a mellét csókolgatja. Felsóhajtott, amikor a férfi beszívta a mellbimbóját, és megharapta.

— Felébredtél?

Mia válaszolni akart, de Jack nyelve azonnal a szájába csúszott, és hevesen csókolni kezdte. Néhány pillanat múlva elhúzódott tőle egy kissé.

— Beszélnünk kell, Mia!

A lány levegő után kapkodott, képtelen volt válaszolni. A férfi lassú, hosszú mozdulatokkal dugta. Beszélgetni? Gondolkodni is alig tudott!

— Nem beszélhetünk később?

Jack újra megcsókolta, aztán végigsimította a szájával az arcát, majd a nyakát. Megharapta, beszívta a bőrét, megjelölte. Mia enyhén megremegett. Tudta, hogy pokolian meg fog látszani, miután befejezték.

— Esküszöm, soha nem értem volna hozzád. Nem, amíg olyan fiatal vagy, és fogalmad sincs arról, hogy mit akarsz. Megígértem magamnak, hogy soha nem közeledem feléd. Neked kell eljönnöd hozzám.

A lány légzése szapora lett, és a szíve hevesebben vert. Tehát már régóta akarja őt.

— Nem lenne szabad ezt tennünk. Fogalmad sincs, mivel jár, ha az enyém vagy.

Mia megremegett, a szíve összeszorult a szó hallatán. Az övé. Mennyire vágyott rá, hogy valakié legyen! Egész életében arra vágyott, hogy valaki szeresse őt.

Jack az élete hőse azóta, hogy rátörte az ajtót az apjára egy kábítószeres rajtaütés során. Kimentette az apja karmaiból, és ő ölelte át, amíg kisírta magát. Ő keresett neki lakást és állást. Ragaszkodott hozzá, hogy befejezze a középiskolát. Egyszóval, megmentette az életét.

— A tiéd vagyok — mondta Mia.

Jack elhúzódott tőle, a vaginája bejáratánál tartotta a makkját. Aztán előrenyomta a csípőjét, és ismét beléhatolt.

— Nem könnyű együtt élni velem. Fogalmad sincs róla, mibe vágtad a fejszéd.

A lány összeráncolta a homlokát. Miért ilyen komoly? Úgy beszél, mintha sorozatgyilkos lenne, vagy olyasmi.

A telefoncsöngés elterelte a gondolatait a férfi baljós megjegyzéseiről. Az éjjeliszekrényre pillantott, de nem az a telefon csörgött.

Jack megállt, aztán káromkodott.

— Fel kell vennem — mondta, és elhúzódott tőle.

Hűvös levegő simogatta a testét. Felült és a takaróért nyúlt. Felhúzta egészen az álláig, és Jacket figyelte, ahogy átmegy a szobán a földön heverő farmeréhez.

A zsebébe nyúlt, és kivette a mobilját.

— Igen — vakkantotta a telefonba.

Mia a mellkasához szorította a térdét és várt.

— Micsoda? Mikor? — Elhallgatott, és szitkozódott. — Hol? — kérdezte végül. — Oké, ott leszek.

Összecsukta a telefont, és visszament az ágyhoz. Mia csalódottan nézett rá.

— Mennem kell. Sajnálom. — Felemelte a lány állát, és hevesen megcsókolta. — Nem tudom, mikor jövök.

A lány bólintott, és megrázkódott, ahogy hirtelen kirázta a hideg.

Jack gyorsan felkapta a farmerját, egy inget, felcsatolta a pisztolytáskát. A fegyveréért nyúlt és bedugta a tokba.

Egy pillanatra megállt, vágyódó pillantást vetett a lányra, majd kilépett a hálószoba ajtaján.

Mia csalódottan sóhajtott, és letette a lábát az ágyról. Felállt. A lába remegett az éjszakai szeretkezéstől. Jack nem hazudott. Cseppet sem volt gyengéd. Az enyhe fájdalom a lába között ennek a következménye volt.

De ezt szerette benne. A nyers és vad természetét. Nem színlelt, és nem játszotta a megértő férfit. Tetszett neki, hogy erős, és nem megalkuvó. Biztonságban érezte magát vele.

A fürdőszobába támolygott, beállt a zuhany alá, és gyorsan leöblítette a testét meleg vízzel. Aztán összeszedte a ruháit a földről, amelyet előző éjjel Jack hálószobája előtt dobált le. A konyhába ment, és valami ételt keresett.

Egész nap arra várt, hogy a férfi visszatérjen. Eljött az este. Azon töprengett, hogy maradjon-e vagy visszamenjen a lakásába. Lehet, hogy egy igazán fontos ügy miatt nem jöhet. Neki meg nem ártana átöltöznie.

Viszont ott akart lenni, amikor a férfi visszajön. Így aztán mégis maradt, de éjfélkor elaludt a díványon.

Másnap reggel arra ébredt, hogy a napfény betűz a nappali ablakán. Pont a szemébe sütött, felnyögött, és elfordította a fejét. A szeme a kandallópárkányon álló órára tévedt: délelőtt kilenc volt.

Felült, és szétnézett a nappaliban. Hol van Jack? Felállt, járkálni kezdett. Mit tegyen? Még csak fel sem hívta. Idegesen beharapta az alsó ajkát.

Gyűlölte a bizonytalanságot. Lehet, hogy haza kellene mennie, és várni, hogy felhívja?

Némi vívódás után elindult, megkereste a cipőjét, aztán kiment a konyhaajtón át a garázsba. Ütött-kopott Honda Civicje a bejárón állt. Beszállt a forró kocsiba.

Tizenöt percig tartott az út a lakásáig. Leparkolt a ház előtt, és besietett. Félt, hogy nem lesz ott, amikor Jack hazaér, így csak gyorsan bepakolt egy váltás ruhát, és a munkaruháját másnapra. Visszament a kocsijához, beszállt, és Jack házához hajtott.

Legnagyobb csalódására a férfi kocsija még akkor sem volt ott. A pótkulccsal a kezében, amit Jack adott neki, a hátsó ajtóhoz ment, és belépett a házba.

A nap hátralévő részében tévézett, unottan lapozgatta a dohányzóasztalon fekvő magazinokat, majd ismét elaludt a díványon.

Másnap reggel felöltözött, és dolgozni ment az étterembe. Az egész napos pincérkedés után fáradt volt, még jobban vágyott arra, hogy lássa Jacket. Hazament a lakásába, lezuhanyozott és átöltözött. Azt akarta, hogy jól nézzen ki, ne úgy, mint egy gyűrött kapca.

Amint Jack háza elé ért, megpillantott egy „Eladó” táblát a ház előtti kertben. Mi a pokol? Nem is tudta, hogy árulja a házát. Biztos, hogy említette volna neki, ha ez lett volna a szándéka.

A gyomra ideges görcsbe rándult, ahogy kiszállt a kocsijából. Jack autója még mindig nem volt ott, pedig közben otthon kellett járnia, hogy kitegye a táblát.

Elővette a kulcsot és bedugta a zárba. Nem fordult el. Kihúzta, megpróbálta újra. A kulcs nem mozdult. Mi a fene folyik itt? Döbbenten bámult az ajtóra. A zárakat kicserélték.

Megkerülte a házat, a hátsó ajtóhoz ment, és lenyomta a kilincset. Zárva volt. Benézett az ablakon, és elállt a lélegzete. A házból az összes bútor eltűnt. A helyiségek teljesen üresek voltak. Elhagyatottak.

Csak állt ott hosszú percekig, képtelen volt felfogni, amit látott. Aztán visszament a kocsijához. Ennek semmi értelme. Semminek semmi értelme. Hol van Jack?

A táskája az ülésen hevert. Turkálni kezdett benne, majd előhúzta a mobilját. Felhívta a tudakozót, és a Texas Rangers irodájának számát kérte.

Néhány perc múlva már Jack irodáját hívta. Egy férfi vette fel a szokásos szöveggel. Mia minden bátorságát összeszedve Jack Kincaid után érdeklődött.

Hosszú csend támadt a vonal túlsó végén.

— Sajnálom, hölgyem, ilyen nevű ember nem dolgozik nálunk.

Mia gyomra görcsbe rándult. Valami nincs rendjén. Szörnyű, szörnyű nagy baj van.

— Valami tévedés lesz — mondta a telefonba. — Jack Kincaid a Texas Rangersnél dolgozik. Évek óta ott van.

— Sajnálom, hölgyem — ismételte a férfi. — Nincs tudomásunk semmiféle Jack Kincaidről.

— De hát ott dolgozik! Nem őrültem meg!

Ismét hosszú csend következett.

— Őszintén sajnálom. Nem tehetek semmit. Soha nem hallottam Jack Kincaidről.

Mia hitetlenkedve összecsukta a telefont. Lehet, hogy eltűnt? Mi történt? Biztos, hogy nem hagyta volna el úgy a várost, hogy ne szóljon neki.

Visszahajtott a lakásához. Nem talált rá szavakat, egyszerűen sokkolta, amit látott és hallott. Álmodná csak az egészet? Lehet, hogy Jack karjában fog felébredni, és ez az egész nem más, mint egy bizarr rémálom?

Könnyes szemmel lépett a lakásába. Lerogyott a díványra, és egy régi, vastag plédet tekert maga köré. Mi a fészkes fene ez? Jack hazudott neki? Lehet, hogy holtan fekszik valahol? Mi magyarázza, hogy a házát árulni kezdték, és a Texas Rangersnél nem tudják, hogy kicsoda?

A legegyszerűbb válasz az volt, hogy elment, csak úgy, szó nélkül. Mia ezt nem tudta elhinni. Képtelen volt feldolgozni, hogy elhagyta, miután végre közel került hozzá.

Most mihez kezdjen? Még soha nem érezte magát ennyire magányosnak az életben. Még soha nem félt ennyire.

A következő néhány hét azzal telt, hogy felkelt, elment dolgozni, aztán megnézte Jack házát, hazament, ágyba bújt. Másnap ugyanez elölről. Lefogyott, pokolian nézett ki. A többi pincérnő gyanakvó pillantásokkal méregette.

Sikerült alaposan hülyét csinálnia magából, amikor elment oda, ahol Jack dolgozott, és őt akarta látni. A végén a rangereknek ki kellett vinniük az épületből. Udvariasan megkérték, hogy többet ne menjen oda.

Három hónappal Jack eltűnése után Mia elhajtott a háza előtt, mint szokása szerint mindennap. Akkor azonban egy nagy költöztető teherautót látott ott.

Két kisgyerek játszott elöl a gyepen, míg a szülők a költöztetőket irányították. Az „Eladó” táblán egy nagy „Elkelt” felirat éktelenkedett.

Mia megállt a kocsijával az út közepén, és csak bámult. A keze remegett, a szeme fájdalmasan szúrt. Megtörölte az arcát, és azt kívánta, bárcsak elmúlna a szörnyű görcs a gyomrából. Elment. Tényleg elment.

Addig abban reménykedett, hogy egy nap majd, amikor erre jár, megpillantja a férfi kocsiját a garázsbejárón. De most… Most már tudta, hogy szembe kell nézni a realitással. Jack otthagyta, és a korábbi életét is. El sem tudta képzelni, miért. Félt is megtudni az okát. De az nyilvánvaló volt, hogy nem tér vissza.

Harmadik fejezet

Jack Kincaid az irodája ablaka előtt állt Dallasban, és kifelé bámult. A nyakát nyújtogatta, és a vállával körzött. Hat hónapja dolgozott ott, de még mindig nem szokta meg, hogy egy íróasztalhoz van kötve.

Előtte másfél évig szabad életet élt, amit időnként élvezett is, habár nap mint nap el kellett árulnia a korábbi elveit.

Megpróbálta elhessegetni magától a bűntudatot, amit emiatt érzett. Tisztában volt vele, hogy igazából sajnálnia kellene az egészet. De a tény, az tény: leleplezte a legnagyobb drogbandát Texasban — mi több, egész délen. Megtette, amit meg kellett tennie, és a világ jobb lett tőle.

Makacs bűntudat lopózott a gondolatai közé. Nem a munka miatt, amit elvégzett, hanem egy lány miatt, aki aranyos és kedves. Nagy, ártatlan, kék szem, gyönyörű szőke haj. Mia.

Sóhajtott, és elfordult az ablaktól. Tudta, mikor telefonáltak neki, hogy nem fog többé visszamenni. Aznap hátrahagyta a Jack Kincaid nevet, és az addigi életét. Todd Kirkland lett. Egy vad motoros banda tagja délen.

Mia túl fiatal volt. Csak képzelhette, hogy őt akarja. Néhány napig biztosan dühöngött, aztán megbékélt, és élt tovább nélküle. Talán hozzáment egy kedves fickóhoz, és szült neki néhány gyereket. Jack teljesen biztos volt benne, hogy így találja, mikor visszatér. Csakhogy a lány nem volt ott.

Kérdezősködött az étteremben, ahol dolgozott, de közölték vele, hogy a lány lelépett. Nem sokkal azután, hogy ő eltűnt a térképről. Lehet, hogy észre tért, és nem várt tovább egy férfira, akivel hitte csak, hogy együtt akar lenni. Akárhol is volt, Jack remélte, hogy boldogan él. Túl sok fájdalmat kellett fiatalkorában elviselnie.

Mégis, aznap éjjel, amikor elment hozzá, annyi tűz és szenvedély volt benne, hogy az emlék még két év után is felkavarta. A teste azonnal reagált, valahányszor eszébe jutott. Ki kellett volna dobnia a hálószobájából abban a másodpercben, ahogy betette a lábát. Tizennégy évvel volt idősebb nála. Kurvára elég öreg ahhoz, hogy az apja legyen.

Nem is értette, miért ment bele. Soha nem lett volna szabad visszaélnie az ártatlanságával. Az önző énje persze nem bánta. A lány emléke több szörnyű élményen segítette át az utána következő hónapokban.

Leült az íróasztal mögé és megrázta a fejét. Nincs értelme sajnálkozni a múlton. Mia régen elment.

Az iroda ajtaja kinyílt. Jack felnézett, hogy megtudja, ki zavarja magányában. Megnyugodott, amikor megpillantotta Kennyt, aki régóta barátja volt a Rangereknél.

Kenny arcán különös kifejezés ült. Már-már gondterheltnek látszott. Jack felhúzta az egyik szemöldökét. Kíváncsi volt, mi foglalkoztatja a barátját.

— Nem fogod elhinni, kit láttam valamelyik éjjel — szólalt meg Kenny.

Jack morgott egyet, és visszaült az íróasztala mögé.

— Kit? — Igyekezett érdeklődést színlelni.

— Miát.

Jack megélénkült.

— Miát? Mia Nicholst?

Kenny bólintott.

Jack szíve hevesebben kezdett verni. Vajon még mindig itt él? Közelebb, mint gondolta? Kíváncsi volt, boldog-e. Aztán megrázta a fejét. Nincs értelme felkorbácsolni a múltat. Igen, évekig gondoskodott róla, de itt az ideje, hogy ne gondoljon már rá olyan átkozottul sokat.

Hirtelen összeráncolta a homlokát. Eszébe jutott egy fontos részlet.

— Nem is voltál ezen a héten a városban. Dél-Texasban dolgoztál egy ügyön.

Kenny ismét bólintott.

— Hol? Hol láttad? Biztos vagy benne, hogy ő volt?

— Csinos, kék szemű lány, hosszú, szőke hajjal. Egy kis anyajegy van a csípőjén.

Jack döbbenten bámult a barátjára.

— Honnan a fenéből tudod, hogy anyajegy van a csípőjén? — A torka kellemetlenül összeszorult. — Ugye nem azt akarod mondani, hogy meghalt?

— Nem, nem — biztosította gyorsan Kenny. — Nagyon is él és virul.

Megkönnyebbülés áradt szét Jackben.

— És hogy van? — kérdezte hanyagul.

— Sztriptíztáncosnő lett.

Jacknek leesett az álla, és hátradőlt a székében. Mi a fene?

— Mondd ezt még egyszer!

Kenny közelebb ment Jack íróasztalához, és leült egy székre a fal mellett.

— A fiúkkal elmentünk egy sztriptízbárba egy porfészekben, néhány mérföldre onnan, ahol dolgoztunk. Ott volt ő is. Táncolt a színpadon.

Jack gyomra görcsbe rándult.

Sztriptíztáncosnő? Francba! Így próbálta meg előrevinni az életét? Egy lepukkant kisvárosban él, és vetkőzik a megélhetésért?

A gondolat, hogy más férfiak is bámulják a meztelen testét, nem kis dühöt váltott ki belőle.

— Biztos vagy benne, Kenny?

— Amennyire csak biztos lehetek, bár nem kérdeztem meg a nevét — felelte Kenny. — Lement a színpadról, és többet nem láttam. De biztos vagyok benne, hogy ő volt.

Jack az íróasztalára csapott az öklével. Mi a fene ütött belé? Miért lett sztriptíztáncosnő? Vajon bajba került? Ez volt az egyetlen módja, hogy pénzt keressen? Nehezen tudta elképzelni. Az a Mia, akit ismert, soha nem bocsátotta volna áruba a testét.

Bűntudat és sajnálat szorította össze a mellét. Két évvel azelőtt még megesküdött volna rá, hogy jobb lesz a lánynak nélküle. Most már nem volt olyan biztos benne. Talán segítségre van szüksége. Ezúttal nem fordíthat hátat neki.

— Hol? — kérdezte. — Hol az a klub?

Kenny furcsán nézett rá.

— Nézd, haver, nem akartam, hogy felzaklasson. Csak arra gondoltam, elmondom, hogy láttam. Évekig gondoskodtál róla, hogy jól menjen a sora.

— Jól tetted, Kenny. Most pedig mondd el, hol az a klub. Murphy régóta rágja a fülemet, hogy menjek szabadságra az akció után. Szerintem most belemegyek.

Jack belépett a klubba és szétnézett. Az egész helytől hányingere volt. Kicsi, lerobbant bár. A vendégkör sem kifejezetten elit.

Leült az egyik asztalhoz a sarokban, nem akarta magára vonni a figyelmet. Körülnézett, mindenkit alaposan megfigyelt. A tekintete az összetákolt színpadra tévedt a helyiség közepén. Tulajdonképpen egy dobogó volt, néhány rozoga lépcsővel, ahol a táncosok járhattak le-föl.

Türelmetlenül várta, hogy ez a táncosnő befejezze a műsorát. Amikor végzett, lelépett a színpadról, összeszedte a pénzt, aztán lerázott magáról egy vendéget, aki fogdosni próbálta.

Jack összeszorította a fogát. Már a puszta gondolat is, hogy Mia, az ő Miája ilyen körülmények között dolgozik, vad dühöt ébresztett benne.

A gondolatait a pincérnő terelte el, aki az asztalához lépett és fel akarta venni a rendelését. Türelmetlenül továbbintette, és bosszúsan rámorrant, amiért megállt előtte, és eltakarta a színpadot.

Amikor a pincérnő továbblibbent, Jack ismét a színpadra nézett, és elállt a szívverése. Erőlködnie kellett, hogy lélegezni tudjon. A kezét ökölbe szorította, majd kiengedte. Ő volt. Egyértelműen ő volt.

Vágyakozó pillantásával majd felfalta. Annyira átkozottul gyönyörű. Lefogyott, mióta utoljára látta. A tekintete tompa volt, már nem annyira csillogó és ártatlan. Még mindig csak huszonkét éves, de úgy néz ki, mint aki sokkal többet élt meg.

Jacknek szörnyen fájt, hogy elveszítette az ártatlanságát. Soha nem lett volna szabad megérintenie. Nem lett volna szabad engednie neki. Ha nem tette volna meg, még mindig a régi lakásában élne, a régi munkahelyén dolgozna, és biztonságban lenne. Ő pedig vigyázhatna rá, mint azelőtt.

Amikor Mia levette a topját, és a melle kiszabadult a szorításból, Jack pénisze azonnal megmerevedett. Körülnézett, és látta, hogy hasonló vágy hatalmasodott el a többi jelenlévő férfin is. Düh forrongott benne, ami hatásosan csillapította a saját erekcióját.

Az egész műsor alatt kínok kínját élte át. A legszívesebben a színpadra ugrott volna, és eltakarja a lány testét az ingével, hogy megóvja mások áhítozó tekintetétől.

Amikor a zene elhalkult, és Mia befejezte a műsort, Jack felállt. Elhatározta, hogy odamegy hozzá. Mia lesétált a színpadról, felvett egy pólót, és a bárpulthoz indult. Felült az egyik bárszékre egy fickó mellé, aki úgy nézett ki, mintha csak a Harley magazinból lépett volna elő.

Jack visszaült, és tovább figyelte a jelenetet. Beszélgettek, Mia elmosolyodott, első alkalommal, mióta a terembe lépett. Aztán előredőlt, és megölelte a motoros fickót.

Az gyengéden megcsókolta a homlokát, és elsimította a haját az arcából. A pokolba is, Jack legszívesebben megölte volna a szemétládát.

Mia kibontakozott Ryder öleléséből, és rámosolygott.

— Boldog vagyok, Ryder. Tudom, mennyire szereted Kitet. Bárcsak ne mennél el!

Szomorúság szorította össze a szívét. Ryder volt az egyedüli barátja, mióta itt dolgozik, ebben a pöcegödörben. Az egyetlen ember, aki mellett szabadnak érezte magát. Most pedig ő is elmegy Kittel és Mackel. Hármasban úgy döntöttek, hogy folytatják furcsa kapcsolatukat. Mia látta, hogy Rydert nagy boldogsággal tölti el a dolog.

— Nem szívesen hagylak itt, kicsi lány — monda Ryder, és az arca ellágyult. — Nem tetszik nekem, hogy egyedül maradsz.

Mia nevetett.

— Nem hiszem, hogy nagyon egyedül maradok.

— Az itteni seggfejek nem számítanak — jegyezte meg a férfi.

— Hogy van Mac? — kérdezte Mia, mert szerette volna más irányba terelni a beszélgetést.

— Egyre jobban. Kit sokat törődik vele. Úgy bábáskodik körülötte, mintha kétéves gyerek lenne.

Mia szomorúan elmosolyodott.

— Hiányozni fogsz, Ryder.

— Te is hiányozni fogsz, kicsi lány. — A zsebébe nyúlt és elővett egy darab papírt. — Ez itt a számom. Ha bármikor szükséged van rám, ha bármire szükséged van, azt akarom, hogy hívj!

Mia elvette tőle a cetlit, és az öklébe szorította.

— Köszönöm.

— A legjobb lesz, ha most hazamész. — Ryder a lány szeme alatt ülő táskákra mutatott. — Fáradtnak látszol. Elvigyelek?

— Igen, az jó lenne. Egy utolsó út a Harleyn.

Végigmentek a folyosón az öltözőig, ahol Mia összeszedte a dolgait. Aztán Ryder kikísérte a lányt a bejáraton. Könnyebb volt elöl kimenni, mint a felizgult férfiak hordái között a másik oldalon.

— Kit nem mérges, hogy itt vagy ma éjjel? — kérdezte Mia, ahogy mögé ült a motoron.

— Nem. Tudja, hogy elbúcsúzni jöttem. Ahogy ismerem, otthon van és épp szétkúrja Macet.

Mia felhúzta az egyik szemöldökét, és Ryder hátának dőlt.

— Mindezt kihagytad csak azért, hogy engem láss? Nagyon megtisztelve érzem magam.

Ryder nevetett, beindította a motort, és elindult lefelé az utcán. Több háztömbnyit mentek, míg el nem értek az omladozó, ütött-kopott bérházhoz, amelyben Mia lakott. A régi lakása Dallasban kicsi volt, de legalább tiszta és biztonságos. A mostani lakóhelyéről egyiket sem mondhatta el.

Ryder a lépcső mellett állt meg, Mia leszállt a motorról.

— Akarod, hogy felmenjek? — kérdezte Ryder.

Mia odahajolt hozzá, és megcsókolta az arcát.

— Ne. Menj haza Kithez! Köszönök mindent, Ryder.

A férfi sötét szeme megtelt érzelemmel. A tekintete Miát egy másik sötét szempárra emlékeztette a múltból. Összerezzent az emléktől, és gyorsan elhessegette.

Ryder a lány arcára tette a kezét.

— Vigyázz magadra, kicsi lány!

Mia mosolygott.

— Fogok. Viszlát, Ryder. Légy boldog!

Mia megfordult, és felment a lakásához vezető lépcsőn. Régi, ismerős érzés szorította össze a mellkasát. Ryder csak a barátja volt, mégis rátört az elhagyatottság érzése. Eszébe jutott néhány dolog, amelyekre nem szívesen emlékezett.

Amikor belépett az ajtón, és szétnézett, a szokásosnál is jobban feltűnt neki, mennyire nyomorúságos helyen lakik. Kétségbeesés környékezte, és keményen küzdött, hogy ne kerítse teljesen a hatalmába.

Igen, az élete egy merő káosz, de ki fog jönni belőle. Még hat hónap, és szabad lesz. Akkor összepakolhatja a dolgait, és elmehet, hogy a saját útját járja. Hogy folytassa magányos életét.

Bepréselődött a kis lyukba, amely fürdőszobaként szolgált, langyos vízzel lezuhanyozott, hogy lemossa magáról az izzadságot és a bár szagát. Amikor befejezte, belépett a hálószobába — ami az egyetlen helyiség volt a konyhán kívül — és felvette a pizsamafelsőjét. Nagyon szerette a selymet érezni a bőrén. Ez volt az egyetlen luxuscikk otthon. A sors iróniája, hogy évekkel azelőtt vette, hogy elcsábítsa vele Jacket. Jack. Egy nap sem telik el úgy, hogy ne jutna eszébe valamiről. Mindent megpróbált, hogy az arca, az emléke ne kísértse, de hiába. És a ma este még rosszabb. Ryder legalább elbúcsúzott. Jack képtelen volt rá. Gyáva.

Már épp lefekvéshez készülődött, amikor kopogást hallott a bejárati ajtón. A meglepetés izgalma futott végig a gerincén. Soha nem voltak látogatói. Legalábbis olyanok, akiknek a társaságát élvezte volna.

A kopogás hangosabb lett, így hát kilépett a hálószobából, hogy megnézze, ki az. Résnyire kinyitotta az ajtót és a sötétbe bámult. Amikor meglátta az ajtóban álló férfit, a keze elengedte a kilincset. A szíve hevesen kezdett verni, majd kiugrott a mellkasából, a tenyere megizzadt. Lehetetlen. Képtelenség, ennyi idő után. És mégis.

Az ajtóban Jack Kincaid állt. És nem tűnt vidámnak.

Negyedik fejezet

— Engedj be, Mia! — szólalt meg Jack.

Mia megrázta a fejét. Mit kereshet itt? Remegő kezekkel kapcsolta ki a láncot. Aztán lassan kinyitotta az ajtót, és alaposabban szemügyre vette a férfit.

Vékonyabb volt, mint ahogy emlékezett. Talán egy kicsit szikárabb is. Az izmai azonban mit sem változtak. Még formásabb most, mint valaha. A szeme sem változott. Kis híján átdöfte a tekintetével.

— Sokat töprengtem, mit mondanék neked, ha újra látnálak — kezdte Mia halkan. — Most rájöttem, hogy nincs mit mondanom neked.

Azzal adott nyomatékot a kijelentésének, hogy becsapta az ajtót Jack orra előtt, és visszazárta. A helyére tette a láncot és ellépett az ajtótól.

Jack dörömbölni kezdett.

— A pokolba, Mia, engedj be!

A lány a hálószobába menekült, a szeme könnyes volt, ahogy lekuporodott az ágy mellé. A kemény padló nyomta a térdét, de ügyet sem vetett a fájdalomra, csak előre-hátra hintázott. Miért jött vissza? Miért most?

Nagyon örült, hogy élve látja, de a tény, hogy nem halt meg, azt is jelentette, hogy visszajöhetett volna hozzá, felhívhatta volna, vagy írhatott volna. Bármi. Hallotta a férfi kiabálását az ajtón túlról. Az egész lakás beleremegett abba, hogy az ajtót ütötte. Aztán hangos reccsenés hallatszott, és az ajtó beszakadt.

Mia bizonytalanul lábra állt, amikor Jack berontott a hálószobába.

— A pokolba, Mia. Bárki betörhetett volna ide. Egy gyufásdobozt is könnyebb arrébb tenni. Mi a fenét akarsz? Azt akarod, hogy megerőszakoljanak, vagy megöljenek?

Mia eltátotta a száját. Az arcát elöntötte a forróság. Düh, hatalmas felháborodás forrongott benne. Nekirontott a férfinak, rúgta, ütötte, ahol csak érte és torkaszakadtából üvöltött vele.

— Te szánalmas, semmirekellő szemétláda!

Jack megragadta a karját, könnyűszerrel lefegyverezte, de a lány csak nem hagyta abba.

— Fejezd be, Mia, mielőtt kárt teszel magadban!

— Dögölj meg!

Rángatózott és vonaglott a férfi szorításában, a sípcsontját rugdosta, míg végül Jack magához szorította, a karját köré fonta és akkora erővel ölelte magához, hogy a lány úgy érezte, menten megfullad. Jack szorosan tartotta, amíg el nem múlott a rohama.

Mia még mindig küzdött. Amikor nem tudta bántani, szidni kezdte, minden káromkodást a fejéhez vágott, amit a sztriptízbárban tanult.

— Jézusom — szólalt meg végül Jack. — Nem hagysz nekem más lehetőséget, hogy elhallgattassalak, csak ezt.

Megragadta a haját, hátrahúzta a fejét, és az ajkát a lányéra szorította. Dühös, forró, megnyugtató, izzó érzés hatalmasodott el Mián.

Összezárta szorosan az ajkát, de Jack a nyelvével és a fogával szétfeszítette. Harapdálta és szívogatta, míg a lány kinyitotta a száját, és halkan felsóhajtott. Forró könnyek áztatták az arcát. Két éve álmodozott erről a pillanatról, hogy ismét megérinthesse a férfit.

Mia elfordította az arcát.

— Hagyd abba! Nem akarom.

— Nézz rám, és úgy mondd, Mia! Különben nem hiszek neked — hörögte Jack. — Nézz a szemembe és mondd, hogy nem akarsz, akkor elmegyek.

A lány felnézett rá. Elöntötte az évek alatt felhalmozódott fájdalom és szorongás.

— Nem tudom.

Gyűlölte magát, amiért ezt mondta, és úgy érezte, belehal, ha nem érinti meg. Vágyott rá, kívánta, mint egyetlen más férfit sem az életében.

Jack ismét magához húzta, és a száját az övére tapasztotta. Az ajkát harapdálta, nyalogatta és szívogatta. Megkóstolta és hagyta, hogy a lány is megkóstolja.

Mia azon kapta magát, hogy az ágy felé hátrál. Jack egy pillanatra megállt, hogy lerántsa róla a pizsamafelsőt egyetlen, határozott mozdulattal. Aztán az ágyra huppantak, és a lány a férfi izmos teste alá került.

Nem volt ideje arra, hogy gondolkodjon, levegőhöz jusson. Csak a szenvedély mindent elsöprő hullámát érezte, amely átcsapott felettük. Felnyögött, miközben Jack a nyakát, fülét, és az arcát harapdálta. A férfi a nyelvével enyhítette a harapás fájdalmát, a büntetést kényeztetéssel váltogatta.

— Nem tudok várni! — hörögte a férfi. — Meg kell, hogy kapjalak most rögtön! Túl sokáig vártam!

Felemelkedett a lányról és letépte magáról az inget. Az izmai megfeszültek és kidagadtak. Mia elképedt, amikor meglátta a hasán a tetoválást. Érdekes szimbólum volt, nem ismerte. A jobb oldalon volt, tíz centire a köldökétől.

Jack a farmerjához nyúlt és lassan letolta magáról, az alsóneműjével együtt. Lerúgta a lábáról a nadrágot, az ágyra dőlt.

— Az enyém vagy!

A düh ismét elhatalmasodott a lányon. Jack megérezhette a tiltakozását, mert mielőtt szólásra nyitotta volna a száját, szétfeszítette a combját, és egyetlen gyors mozdulattal beléhatolt.

Mia felnyögött a kéjtől, ahogy megtöltötte, és a súlyával ránehezedett. Jack kemény combja nekifeszült, egyre erősebben és mélyebben hatolt belé. Aztán elhúzódott tőle, és a fejét a lány puha hasához közelítette. A nyelvével Mia köldökpiercingjét simogatta. Mia megremegett, amikor megharapta az érzékeny bőrt. Jack csókokkal halmozta el a hasát. A foga közé vette a köves ékszert.

— Ez új — motyogta a férfi a köldökének.

— Akárcsak a tetoválásod — felelte Mia szárazon.

A férfi ránézett, az arcvonásai megkeményedtek.

— Csak azt tettem, amit tennem kellett!

Feljebb tornázta magát a lány testén, közben bedugta a farkát a puncijába. Mia zihálva vette a levegőt, ahogy a hüvelye szétfeszült. Minden idegszála, a vaginája érzékeny bőrének minden négyzetcentimétere megkönnyebbülés után kiáltott. Olyan rég volt az utolsó. Olyan régen voltak együtt utoljára.

— Miért, Jack? Miért hagytál el? — kérdezte a lány, miközben ismét könnyek égtek a szemében.

A férfi nem figyelt rá. A szájába vette a mellbimbóját, és olyan mohón falta, mint egy kiéhezett vadállat. A tenyerét a másik mellére tette, a hüvelykujjával a bimbóját simogatta, amíg meg nem keményedett.

Aztán odahajolt és a fogával izgatta. Egyszer vagy kétszer megharapta az érzékeny csúcsot. Mia felszisszent a hihetetlen izgalomra, amely elöntötte a testét.

Beletúrt a férfi hajába, a tincseket fésülgette az ujjával. Hosszabb volt, mint régen. Mindig rövid hajat viselt, alig hosszabbat, mint a katonáké. Most kusza és rendezetlen volt, akárcsak a tekintete. Mi válthatta ki belőle? Mi történt vele az elmúlt két évben?

Tudni akarta, de még jobban szerette volna, ha a testét és szívét maró szörnyű fájdalom elmúlik. Ma éjjel mindent el fog venni, amit csak tud.

Annak idején Jack kihasználta. Szemernyi bűntudat sem volt benne, hogy ő is kihasználja, amikor visszatért. Rengeteg ideje lesz még gyűlölni másnap.

— Nézz rám! — utasította Jack.

A lány pislogott, és ránézett. Jack mozdulatlan maradt, mélyen a testébe ágyazva. Két ujja között tartotta a mellbimbóját, ide-oda görgette.

Jack lassan mozogni kezdett, a hüvelye szoros, nedves falát dörzsölgette a farkával. Ki-be járt rajta.

— Kit látsz? Ki csinálja ezt veled?

— Te — lihegte a lány.

— A nevemet mondd! A pokolba is!

— Jack!

A férfi elégedett morgással felelt.

— Kié vagy?

Mia megmerevedett. Hogy kérdezheti tőle, hogy kié? A kérdés fájt neki, és dühítette egyszerre. A férfira nézett, és azon igyekezett, hogy a szörnyű fájdalom ne kerítse egészen hatalmába.

— Gyűlöllek! — suttogta és egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Jack a szeméhez emelte az ujját, megérintette a könnycseppet és letörölte. Aztán közelebb hajolt hozzá, és gyengéden megcsókolta, nem úgy, mint néhány perccel korábban.

Lenyúlt, megfogta a lány fenekét, és magához szorította. Tartotta, simogatta, ahogy beléhatolt. Mia megrázta a fejét. Ne így. Fogalma sem volt róla, mit kezdjen az új Jackkel. Azt akarta, hogy erőszakos legyen, követelőző, ne pedig ez a gyengéd, szerető férfi.

A nyaka köré fonta a karját, és magához húzta. Az ajka a válláról a nyakára futott. A nyelvével a fülét izgatta, és titokban elmosolyodott, amikor a férfi hatalmas teste megremegett.

Aztán megharapta a nyakát a füle mögött, mire az egész teste megvonaglott. Jack káromkodott, megszorította a fenekét, masszírozta, és szétfeszítette. Előrenyomult, elfeledve a kényelmes ritmust, amelyet néhány másodperccel korábban vett fel.

— Megőrjítesz! — kiáltotta. — Annyit álmodoztam arról, hogy a magamévá teszlek minden lehetséges módon. Megjelöllek, olyan erősen, olyan mélyen, hogy kétség se férjen hozzá, kié vagy.

— Még — könyörgött Mia. Nyugtalanul fészkelődött alatta, a szenvedély egyre inkább kioltott benne minden önkontrollt.

Két év után végre ismét szabadnak érezte magát. Minden gondja elszállt. Semmi más nem számított a világon, csak az itt, csak a most.

— Gyere velem, édes! — hörögte Jack. — Engedd el! Bízz bennem, csak most!

Bízni benne.

Jack most is megérezte, hogy Mia gondolatai elkalandoznak. A lába közé nyúlt, és dörzsölni kezdte a lány lüktető csiklóját.

— Menj el nekem, Mia!

A lány háta ívbe feszült, a csípőjét a férfiéhez nyomta, hogy az még mélyebbre hatolhasson a vaginájába. A gyomra összeszorult és bizsergett. Behunyta a szemét, és az ujjait a férfi vállába süllyesztette.

Jack hirtelen elhúzódott. Mia tiltakozva nyitotta nagyra a szemét. A férfi nem vesztegette az időt magyarázkodásra. Egy mozdulattal átfordította a hasára, és szétterpesztette a lábát. Aztán ráfeküdt és hátulról hatolt belé.

Mia hasa a matracnak feszült. A karját oldalra nyújtotta, és a lepedőt gyűrögette, ahogy egyre jobban elhatalmasodott rajta a gyönyör.

Jack keményen dugta, szinte belepasszírozta a matracba. Mia oldalra fordította a fejét, és halkan felsikított. A keze ökölbe szorult.

Jack a fenekére csapott. Gyorsabban. Keményebben. Semmi kegyelmet nem mutatott iránta, egyre csak kínozta az érzékeit. Megragadta a lány fenekét, felfelé feszítette, hogy jobban hozzáférjen a puncijához.

— Jack, kérlek! Kérlek! — Mia hangja egyre tompább lett, míg a végén már csak halk zokogás jött ki a száján.

Szüksége volt rá, szüksége volt az irányítására. Két hosszú éve vágyott rá. Csak vele érezte magát így, ennyire biztonságban és elkényeztetve. Néhány pillanatra arról is megfeledkezett, hogy elhagyta. Elfelejtett mindent, kivéve, hogy ott volt, és megadta neki, amire szüksége van.

Jack még egyszer utoljára beléhatolt. Mia feltartotta a fenekét, az átható gyönyör megfeszített minden izmot a testében, és csak arra várt, hogy beteljesüljön a vágy, amely egyre erősebb lett benne.

Egyszer csak úgy érezte, millió darabra hullik szét. A részecskék körülötte lebegtek, szinte egyenként látta őket, amikor behunyta a szemét és az arcát a matracba fúrta.

Mögötte Jack vonaglott, a testét az övéhez szorította, egészen beledagadt. Mia forró kilövellést érzett mélyen belül, ami elöntötte kívánós testét. A férfi pénisze a puncija falának feszült.

Istenem, istenem, istenem. Mia nagyot nyelt, és megpróbált levegőhöz jutni, de úgy érezte, a tüdeje összepréselődik, a mellkasát olyan erősen szorította valami, hogy szinte fájt.

Jack ráfeküdt, forró teste egészen betakarta. A hajába fúrta az arcát és a fülébe lihegett.

A lány lehunyta a szemét, nem akarta, hogy visszatérjen a valóság. Még egy kicsit így akart maradni. Abban a világban, ahol nem érzi magát annyira átkozottul megbántva.

Jack leszállt róla, forró magjával együtt kihúzta a farkát a vaginájából. Oldalra gurult, és a karjába vette. Mia nem ellenkezett, behunyta a szemét, ahogy a feje a férfi mellkasához ért.

Jack a haját simogatta, kivehetetlen szavakat mormolt a fülébe. Nem számított, mit mond. Egy éjszakára végre oda került, ahová tartozott. Azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget.

Ötödik fejezet

Mia kimászott az ágyból, óvatosan, nehogy felkeltse Jacket. Az arca még alvás közben is feszült volt. A homlokát ráncolta, és az ajkát összepréselte.

Ruhát vett ki a kis szekrényből az ágy mellett, és a konyhába ment, hogy felöltözzön. Nagyot ásított, és nyújtózkodott. Jack alaposan megdolgozta a testét hajnalban. Újra és újra magáévá tette, mintha semmi sem lenne neki elég.

Ha nem siet, el fog késni, és Martin nem tűri az ilyesmit. Külön figyelmeztette is, hogy ma korán menjen be, hogy fölkészüljön az esti műsorra.

Mia sóhajtott. Ki nem állhatta a privát partikat, ahol a főnöke volt a házigazda. Nem szerette a kirakatműsort, ahol tapogatással és kétértelmű meghívásokkal kellett megbirkóznia.

Főnök. Nevetséges. A főnök szó kölcsönös elfogadást jelent. Az ember általában felmondhatott a főnökének. Martin nem a főnöke. Az átkozott rabszolgatartója.

Végignézett a betört ajtó maradványain, ahogy kilépett a lakásból. Remélte, hogy Jack megcsináltatja majd, mert neki nincs pénze újra. Valóban nem jelentett nagy védelmet, de nem szeretett volna nyitott ajtónál aludni, hogy bárki bejöhessen a lakásába, aki csak arra jár.

Kánikula fogadta, amint lement a rozoga lépcsőn. Forró és nedves volt a levegő. Az egész teste ragadni fog, mire elsétál öt háztömböt a munkahelyéig. Le kell zuhanyoznia, mielőtt munkába áll.

Végigment az utcán. Ócska papucsa nem nagyon védte a forróságtól, ami a járdából áradt.

Vajon mit keres itt Jack? Nincs semmi értelme. Váratlanul jelent meg, szokatlanul viselkedett, és azzal kérkedett, hogy az övé. Baromság. Az övé lehetett volna két évvel ezelőtt. Egy másik világban. Olyan sok minden esett meg vele azóta. Mintha húsz év telt volna el, nem kettő.

Sóhajtott, és hirtelen annyira nyomorúságosnak érezte a helyzetét. Hatalmas slamasztikába keveredett. Voltak napok, amikor már abban sem volt biztos, hogy valaha kikeveredik belőle.

Legvadabb álmaiban azt képzelte, hogy Jack elragadja, és megmenti, de most, hogy itt volt, boldogabb lett volna, ha inkább elmegy. Nem segíthetett rajta, és nem akarta, hogy megtudja, milyen mélyre süllyedt, mióta elhagyta.

Két évet késett.

Jack kinyitotta a szemét, és az üres ágyra meredt. Elment. Megfordult, a feje még mindig zúgott az első rendes alvástól, amelyben az elmúlt két évben része volt.

Felült, és csattogva letette a lábát az ágy mellett a padlóra.

— Mia? — kiáltott.

Felállt, mezítláb átment az előszobán a kis fürdőszobába. Nem találta ott a lányt, így bekukkantott a konyhába is. Istenem, micsoda lyuk. Nem tudta elhinni, hogy itt él. Csoda, hogy még nem gyilkolták meg.

Dühös lett, amikor rájött, hogy Mia elment. Az ingatag falba öklözött, és nagyot káromkodott, amikor látta, hogy csinos kis lyuk támadt a helyén. Micsoda szar! Az egész lakás alig nagyobb, mint egy patkány lyuk.

Visszament a hálószobába, felvette az ingét és a farmerját. Fogalma sem volt, hová tűnt Mia, de nem fog itt ülni, és arra várni, hogy visszajöjjön.

Egyébként is, milyen messzire mehetett gyalog? Le merte volna fogadni, hogy visszament a klubba.

Néhány perccel később kihajtott a bérház parkolójából, és a sztriptízbár felé vette az irányt. Megállt a bejárat előtt, és leállította a motort.

A neonreklámok nem világítottak. Rápillantott az órájára, és megállapította, hogy a klub jó néhány óra múlva nyit csak ki. Vajon mi a fenéért jött be ilyen korán? Már ha egyáltalán itt van.

Jack a bejárati ajtóhoz ment, és megfogta a kilincset. Régi faajtó volt, aligha masszívabb, mint Mia lakásának bejárata. Nyitva volt, így besurrant.

Az első helyiség üres volt. Még nem takarítottak fel az előző éjszaka után. Üres sörösüvegek, szalvéták és papírfecnik hevertek a földön és az asztalokon. Konfetti borította a színpadot és a színpad környékét.

A folyosóról Jack hangot hallott, elindult abba az irányba. Több ajtó mellett elment, mire az egyik kivágódott, és Mia rohant ki rajta. Kis híján elütötte.

Megfogta a karját, hogy megállítsa. A lány félelmében felsikított.

— Mi a fenét keresel itt, Mia? — förmedt rá Jack.

A lány tágra nyílt szemmel nézett rá, de nem szólalt meg.

A férfi megrázta, hogy magához térjen.

— Mi az, hogy csak úgy kisurransz az ágyamból, és egy szót sem szólsz?

A lánynak leesett az álla.

— Menj a fenébe! Kihasználtalak, Jack, ahogy te kihasználtál engem. Dugni akartam, és a te farkad volt a legközelebb. Jó numera voltál, de most már dolgoznom kell. Tűnj el innen!

Jack összeszorította a fogát, ahogy a düh forrón szétáradt az ereiben. Nagyon igyekezett, hogy ne ragadtassa el magát a lány pimasz kijelentésére, pedig rettenetesen bosszantotta a lány új arca.

— Tévedsz! Nagyszerű numera voltam! — helyesbített.

A lány dühösen elpirult és elrántotta a karját.

— Hé, Mia, jól látom, hogy zaklat ez a pasas?

Jack felkapta a fejét, és meglátta, hogy egy hatalmas férfi áll a folyosón. Elfintorította az orrát. A fickóra ráfért volna egy zuhany. Zsíros hajú, dagadt fasz. Jacknek nem tetszett, ahogy Miát bámulta.

Bizonytalanság villant Mia szemében.

— Nem, nem, valójában épp menni készül — felelte Mia szárazon.

Jackre nézett, egyenesen a szemébe. A férfi látta a félelmet a tekintetében.

— Ne erőszakoskodj! — suttogta. — Kérlek, Jack, menj el!

Könyörgő hangja mélyen megérintette Jacket. Rettegett ettől a szemétládától, akit ezért Jack legszívesebben darabokra szedett volna.

Egy pillanatig vacillált, közben a dagadt fickó melléjük ért. Mia szeme még egyszer Jackre villant, aztán végigment a folyosón és eltűnt az egyik ajtó mögött.

A dagadt fickó Jackre vigyorgott, miután Mia eltűnt a szemük elől.

— Érdekel az én kis Miám, mi?

Az én Miám — ordította volna az arcába legszívesebben Jack.

A fickó kivett egy cigarettát, és a szájába dugta.

— A tiéd lehet, ha megfizeted.

— Nem érdekelte az ajánlatom — motyogta Jack. A dagadt nevetett.

— Az enyém a kis picsa, és ha eleget fizetsz, a tiéd lehet. Neki nincs szava ebben.

Jacknek minden önuralmára szüksége volt, hogy ott helyben ki ne üsse a rohadékot.

— Meggondolom — mondta inkább. — Mikor kezdődik a műsor? Lehet, hogy addig elszórakozom itt.

A fickó elmosolyodott.

— Ma éjjel korán kezdünk. Néhány fontos vendég érkezik a városból. Gondolom, a többi lány is hamarosan itt lesz, és akkor a műsor két órán belül elkezdődik. Ülj le kint. A pultos is mindjárt jön. Az első italodat én állom.

Jack nézte, ahogy a seggfej végigmegy a folyosón. Ha Mia nem könyörgött volna neki, hogy ne rendezzen jelenetet, puszta kézzel agyonütötte volna ezt a barmot, aztán a hajánál fogva rángatja ki a lányt innen.

A dolog azonban úgy állt, hogy végig kell szenvednie még egy éjszakát, amikor Mia kanos férfiak hordája előtt fog vetkőzni. Nem tudta, mi az ördög folyik itt, de abban biztos volt, hogy nem fogja tétlenül figyelni, mint valami balfasz. Miának van mit megmagyaráznia. Nyilvánvalóan még mindig szüksége van valakire, aki a gondját viseli. Vissza fogja vinni Dallasba, ahol ő lehet az.

Mia fellépett a színpadra, ügyet sem vetve a füttyökre és az ujjongásra. A zene még nem is szólt, de máris azt követelték tőle, hogy kezdje el. Végignézett a tömegen, és kis híján elállt a szívverése, amikor meglátta Jacket a fal mellett. A karját a mellkasán keresztbe téve állt, a tekintetével szinte átdöfte. A teste minden porcikája birtoklást kiáltott. Még akkora távolságból is érezni lehetett, hogy bármelyik pillanatban képes lenne rávetni magát.

Jack elkapta a pillantását, tudta, hogy rá néz. A tekintetével végigpásztázta a testét. Vágytak egymásra, tele voltak elfojtott szenvedéllyel. A levegő izzott kettejük között, mintha elektromos kisülések cikáztak volna át a termen.

Mia lassan elfordította a tekintetét, és a rúdnak támaszkodott a színpad közepén.

Az aznap esti műsora más volt. Általában lassan és szexisen táncolt. Néhány erotikus fordulat segített feloldani az idegességet és a szorongást. A mai zene azonban pörgős volt, dobok szóltak, és úgy hangzott, mint egy vad, törzsi rituálé.

A lány teste megrázkódott és vonaglott. Az apró anyag, amely takarta, együtt mozgott a mellével. A csípője a vad ritmusra hullámzott. A zene hatalmába kerítette a testét, behunyta a szemét és elfeledkezett időről, térről.

Ma éjjel nem egy halom idegennek táncol. Elképzelte, hogy csak Jack látja. Csábító varázserőt sugárzott, izgalmas, hívogató volt.

Tudta, hogy Jack nézi őt. Érezte magán a szemét, égette és perzselte a bőrét, akár a tűz. Mia úgy bontotta le magáról a lenge ruhadarabokat, mintha maga Jack csinálná.

A haja a vállára omlott, ahogy kihúzta a hajtűt a kontyból a tarkóján. A tincsek eltakarták a mellét, a bimbók erotikus bújócskába kezdtek szőke hajában.

Lehunyta a szemét, és hátravetette a fejét. Megfogta a mellét, nyomogatta és feltolta. Pajkosan fölpillantott, aztán elengedte a mellét. A kezét lecsúsztatta a hasán és izgatóan a lába közé nyúlt. Két ujját becsúsztatta az apró selyem alsónemű alá, és ott mozgatta őket, mire a tömeg egyre hangosabb lett.

Ismét Jackre pillantott, és megremegett, amikor meglátta a nyers vágyakozást a szemében. Igen, ez a műsor csak neki szól. Végre megtudja, mit dobott el magától. Remélte, akkora erekciója van, hogy szinte fáj.

A dobok játéka gyorsabb lett. Mia vonaglott, dobálta magát, a karját a feje fölé emelte, a műsora a tetőpontjához közeledett. A padlóra hullott, a teste megfeszült és rángatózott, ahogy orgazmust színlelt.

A húszdollárosok csak úgy záporoztak rá. Férfiak rohantak a színpad széléhez, és két kézzel dobálták. Mia lassan felállt, összeszedte a pénzt a földről, és erotikusán az alsóneműje pántja mögé dugta őket. Közelebb ment a tömeghez, a csípőjét mozgatta, mikor megérintették a bőrét.

A lépcső aljában Martin várt rá, egy törölköző volt a karján. Mia összerezzent, amikor megérintette. Maga köré tekerte a törölközőt, otthagyta a férfit, és az öltöző felé indult.

Martin utánasietett. Lihegett, ahogy tekintélyes testét végigvonszolta a folyosón.

— Csodálatos voltál ma, Mia. Nagyon, nagyon jó. A vendégeim nagyon elégedettek voltak a műsoroddal, és alig várják, hogy intimebb környezetben is lássanak. Öltözz át, és gyere be a hátsó terembe! Ne vesztegesd az időt, már várnak rád.

Mia megtorpant az öltözője ajtajában és felé fordult.

— Nem érzem jól magam, Martin. Nem csinálhatnánk ezt máskor?

A férfi arca elvörösödött, és vastag mutatóujját az arcába tolta.

— Ne szórakozz velem! Ott leszel, különben… Nem hinném, hogy szívesebben lennél egy börtöncellában.

A lány megrázta a fejét.

— Nem — suttogta.

— Biztos voltam benne. Gyerünk, vonszold a segged! Nincs kedvem a játékaidhoz ma este!

Mia belépett az öltözőjébe, becsapta az ajtót, és bezárta maga mögött. Az ajtónak támaszkodott, leült a földre és a kezébe temette az arcát.

Bárcsak visszamehetne az időben, és megváltoztathatná azt az éjszakát! Megrázta a fejét, letörölte a könnyeit. Akárhogy is erőlködik, nem tudja megváltoztatni a múltját. Semmi értelme nyafogni.

Az egyetlen, amit tehet, hogy összeszedi magát, kifizeti, amennyivel Martinnak tartozik, felhagy ezzel az élettel, és elmenekül a városból.

Felkászálódott a földről, és gyorsan átöltözött. Tudta, mit vár tőle Martin. Nem kellett ugyan meztelennek lennie, mégis majdnem az volt, mert az apró bikini alig takart valamit. Amikor belebújt a magas sarkú cipőbe, elvesztette az egyensúlyát. Megragadta az öltözőasztal szélét, nehogy elessen.

Fáradt volt, a lába fájt, ráadásul még koktélokat és előételeket kell felszolgálnia a nyolc centis sarkú cipőben. Pompás.

Türelmetlen kopogást hallott az ajtó felől.

— Megyek már! — vetette oda.

Óvatosan az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Martin állt ott, végignézett rajta, a szeme elégedetten csillogott.

— Nagyon jó! Most pedig gyere. Már várnak rád.

— Kik ezek? — kérdezte Mia gyanakvóan, és utánaindult a folyosón.

— Mi közöd hozzá? — csattant fel a fickó. — Bőségesen fizettek a veled töltött időért, úgyhogy legyél velük kedves!

— Amíg csak ennyit kell tennem, menni fog — emlékeztette a lány.

— Azt fogod tenni, amit mondanak neked! — válaszolta Martin fenyegetően halkan.

Megállt a folyosó végén, egy nagy helyiség bejáratában, ahol gyakran szerveztek privát partikat vagy legénybúcsúkat. Az egyetlen szép terem volt az egész lepattant bárban.

Kinyitotta az ajtót és betuszkolta Miát. A lány pislogott, és idegesen vizslatta a férfiak csoportját, akik egymástól kisebb távolságra ültek. A szemükben várakozás, és vágy csillogott. Martinra nézett, tiltakozni akart, de a férfi arckifejezése megállította.

Börtön — súgta a pillantása.

Mia ismét a férfiakra nézett, és arra gondolt, lehet, hogy még a börtön is jobb hely ennél.

Hatodik fejezet

Jack figyelte, ahogy a dagadt fickó sietve végigmegy Miával a folyosón, majd betuszkolja egy helyiségbe. A karján megfeszültek az izmok, a keze ökölbe szorult a teste mellett. Valami nincs rendjén.

Az ösztöne még soha nem hagyta cserben. Legszívesebben berúgta volna az ajtót, és kirángatta volna Miát a szobából. De félelmet látott a lány szemében, és tudta, hogy bajban van. Nem akarta, hogy bántódása essék.

Néhány perccel később a dagadt fickó kijött, Jack pedig elindult felé. Félúton találkoztak. Jack nyugalmat erőltetett magára.

— Megint találkozunk.

A fickó ingerülten felnézett, majd elmosolyodott, amikor meglátta Jacket.

— Azért jöttél, hogy megnézd Miát?

Jack bólintott.

— Megfontoltam az ajánlatodat.

A fickó a hüvelykujjával megbökte a vállát.

— Néhány vendégemet szórakoztatja most. Természetesen bemehetsz, de ára van.

Jack szeme elkeskenyedett.

— Pontosan miféle szórakoztatásról beszélünk, mert meg kell mondjam, nem szeretek másokkal nőn osztozkodni.

A dagadt nevetett.

— Ha adsz nekem ötszáz dollárt, a tiéd egész estére. Nem fekszik le egy vendéggel sem. Jobban szeretem, ha csak elvarázsolja őket. Addig mozgatja a punciját az orruk előtt, amíg a gatyájukat is odaadnák, hogy vele legyenek. Terveim vannak Miával, de nem szerepel közöttük, hogy szedett-vedett kurvát csináljak belőle.

— Mégis odaadnád nekem egy éjszakára — felelte Jack.

A fickó megvonta a vállát.

— Neki is szüksége van a karbantartásra, ráadásul úgy látom, nem igazán rajong érted. Ráfér a kis kurvára a lecke. Talán rájön, hogy nem ő az, aki irányítja itt a dolgokat.

Jack legszívesebben torkon ragadta volna, és addig szorítja, míg ki nem dülled a szeme. Óvatosan a pénztárcájáért nyúlt, nehogy elárulja a dühét a keze remegésével. Kihúzott öt bankjegyet, és a fickó felé nyújtotta.

A férfi elvette a pénzt, és a zsebébe tömte.

— Csak arra ügyelj, hogy itt legyen holnap este hat előtt. Fel kell lépnie, és fontos programja van rögtön utána. — Nevetett, amikor ezt mondta.

Jack bólintott. Túlságosan erősen kellett szorítani a fogát, semhogy meg tudott volna szólalni.

A dagadt fickó a szoba irányába intett a fejével.

— A tiéd.

Jack az ajtó felé indult, és megállt, mielőtt kinyitotta volna.

— Mibe keveredtél, Mia? — motyogta magának. — Mi a fenéért árulod itt magad minden éjjel?

Kinyitotta az ajtót, és igyekezett áttekinteni az eléje táruló képet. Egy csomó öltönyös üzletember ült a fotelekben, elszórtan a szobában. Zene áradt az olcsó hangfalakból, és az összes szem a helyiség túlsó végére szegeződött. Jack követte a pillantásukat. Mia érzéki táncot lejtett, egy széket használt színpadként.

Fel volt öltözve, de csak alig. A mellbimbóját és a lába közét ugyan eltakarta a ruha, de ez volt minden. A lány felnézett, és meglátta. Egy pillanatra megmerevedett és rámeredt. Szégyen villant gyönyörű, kék szemében. Aztán félrenézett, és folytatta a táncot.

A számnak hamarosan vége lett, Mia pedig végigment az ülő férfiak között, mosolygott, és incselkedett velük. Felvette az italrendelést, aztán a minibárhoz suhant, hogy kitöltse az italokat.

Bár határozottnak és összefogottnak tűnt, Jack jól látta, hogy remeg a keze, ahogy a tálcára teszi az italokat. Félelmet és zavartságot látott a tekintetében. Akármit is csinál itt Mia, az biztos, hogy nem jószántából teszi.

Hátradőlt a székében, és megpróbált úgy viselkedni, mint a többiek a szobában. Miután Mia kiszolgálta őket, lesütött szemmel elé állt.

— Mit keresel itt?

Jack felhúzta az egyik szemöldökét.

— Vigyázok, nehogy bajba kerülj.

— Martinnak nem fog tetszeni — sziszegte. — Menned kell.

— Ó, a dagadt fickóra gondolsz? Tudja, hogy itt vagyok. Légy jó kislány, és hozz egy italt! — tette hozzá, és megpaskolta a lány fenekét.

Mia összerezzent, és elsétált. Jack a többi férfira kacsintott, akik végignézték a jelenetet. Fogalma sem volt, kik azok és milyen veszélyt jelentenek, de nem akarta tudtukra adni a szándékát. Hadd gondolják csak azt, hogy ő is egy közülük, aki épp nőre vadászik.

Hajnal felé járhatott már az idő. Mia fáradtnak látszott, a lába hasogatott, de a férfiak nem akartak még távozni. Még több italra, még több táncra vágytak. Egyre részegebbek, hangosabbak és követelőzőbbek lettek.

Az egyik egyszer csak az ölébe vette Miát, és az ágyékához szorította a fenekét. Megfogta a mellét a bikinin keresztül, és megszorította.

Jack már épp felpattant volna a székéből, mikor Mia arcon öntötte a férfit egy itallal. Az felugrott, és a földre lökte Miát.

— Kurva, ezért fizetni fogsz!

Dühösen törölgette az italt drága öltönyéről. Amikor az övéhez nyúlt, Jack megelégelte a dolgot. Átverekedte magát a férfiak között, akik addigra már mind felálltak, és a dühös fickót biztatták. Jack lehajolt, és a karjába vette Miát. A lány odabújt hozzá, Jack a mellkasán érezte a szívverését. Rettenetesen félt.

— További szép estét kívánok az uraknak — mondta Jack. — A hölgynek és nekem van egy kis üzleti ügyünk. Nem igaz, édes?

Mia bólintott, és még mélyebbre fúrta a fejét a mellkasában.

— Várj csak egy kicsit! — tiltakozott a dühös fickó. — Fizettünk a szórakoztatásért!

— Beszéljétek meg Martinnal — szólt vissza Jack a válla felett, és az ajtó felé indult -, ugyanis nekem ígérte a lányt ma éjszakára.

Jack látta, ahogy valaki a kezét a férfi vállára teszi.

— Hadd menjen, lesz máskor is alkalmunk rá.

Jack összeráncolta a homlokát, de folytatta az útját az ajtó felé.

Áthaladt Miával a karjában a már üres klubhelyiségen, kilépett a bejáraton, és a kocsijához ment. A lány kis keze szorosan és odaadón a tarkójára simult, az arcát a mellkasába fúrta. Enyhén remegett, amitől Jack percről percre dühösebb lett.

Kinyitotta az utasülés felőli ajtót, finoman beültette a lányt, aztán megkerülte az autó elejét, és beült a kormány mögé. A lányra nézett, aki háttal neki, összekuporodva bámult ki az ablakon. Káromkodott egyet, beindította a motort. Néhány perc múlva elhaladt a lány bérháza előtt, úton a város egyik kevésbé lerobbant negyedébe.

— Hová megyünk?

— Egy hotelbe. Biztos lehetsz benne, hogy nem foglak visszavinni abba a patkánylyukba, amit a lakásodnak nevezel. — Meglepetésére a lány nem veszekedett vele. Tény, hogy elég fáradtnak látszott a beszélgetéshez.

Begördültek egy hotellánc egyik szállodájának a parkolójába. Jack leállította a motort.

— El ne mozdulj! — utasította. — Szerzek egy szobát.

Öt perccel később visszatért a szobakulccsal a kezében. Üres parkolóhelyet keresett, és beállt. A kocsi kulcsát a zsebébe süllyesztette, kiszállt, és átment Mia oldalára. Amikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy a lány mélyen alszik. Nem akarta felébreszteni, így aztán átkarolta a kis testét, kiemelte a kocsiból, és felvitte a szobába. Amikor az ajtóhoz ért, úgy ügyeskedett, hogy Mia lába alól elérje a kilincset.

Kint már világosodott, nemsokára fényes nappal lesz. Oldalazva belépett a szobába, és örömmel látta, hogy van sötétítőfüggöny. Miának pihennie kell. Berúgta maga mögött az ajtót, aztán az ágyhoz vitte. Amikor letette, a lány kinyitotta a szemét. Félelem, zavartság és bizonytalanság ült benne.

Jack óvatosan kihúzta a takarót a lány alól, ráterítette, aztán ő is bemászott mellé.

Érezte a lány bizonytalanságát. Feszült volt, mintha várna valamire, de Jack nem tudta, mi az.

— Aludj, Mia! — suttogta, közel a füléhez. — Majd beszélgetünk, ha felébredsz.

Magához húzta, és szorosan megölelte. A lány teste hozzásimult, mintha mindig is oda tartozott volna. Tökéletesen illett hozzá. Jack a lány selymes haját simogatta.

Holnap. Holnap kideríti, mi az ördög folyik itt. Holnap véget vet ennek az egész szarságnak. Addig azonban olyan szorosan öleli magához, ahogy csak tudja, amíg már egyikőjük sem fogja tudni, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. Remélte, hogy világosan és egyértelműen érti a lány, miről van szó ezúttal. Az övé, és nem engedi el. Soha többé.

Hetedik fejezet

Mia mély álomból ébredt. A szemhéja megrebbent, aztán kinyílt, mikor érezte, hogy egy izmos test feszül neki. Jack.

Mozdulatlanul feküdt, az arcát a férfi erős mellkasához szorította. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, még közelebb bújt hozzá. Nagyot sóhajtott. Mélyen beszívta az illatát. Meleg és hívogató volt.

Jack a hajába túrt, és a tarkóját dörzsölgette. Az öröm apró hullámai áradtak szét a testében. Szerette az érintését, akármennyire is tiltakozott ellene a tudata.

— Mennyi az idő? — kérdezte suttogva.

— Már majdnem öt.

Mia összerezzent. Nemsokára indulnia kell a bárba. Ezúttal nem lóghat el, Jack pedig tudni akarja majd, hová megy. Lehunyta a szemét. Ott kell lennie ma éjjel. Nem mehet börtönbe. Nem akart találkozni a kéjsóvár zsaruval sem, aki ott vár rá.

Elhúzódott Jacktől, és felült az ágyban. A hasához tette az egyik párnát, és mindkét kezével szorosan magához ölelte. A férfira pillantott, de azonnal meg is bánta.

Jack mereven bámulta, sötét szeme a lelkébe látott. Mia félrenézett.

A férfi a hátára tette a kezét, és gyengéden simogatni kezdte.

— Beszélnünk kell, Mia.

A lány nagyot nyelt. Igen, beszélniük kell. Valójában nem akarja tudni, miért hagyta el. Nagyon kellemetlen következtetésre jutott saját magától is. Az egyetlen dolog, amiről beszélniük kell az, miért dobja le magáról a ruhát minden éjjel egy lepukkant sztriptízbárban. Erre a beszélgetésre viszont szintén nem vágyott.

Felállt az ágy mellett, nem nézett Jackre.

— Vissza kell mennem a lakásomba — mondta. — Egy óra múlva a munkahelyemen kell lennem.

Jack kiugrott az ágyból. Elé állt és megragadta a karját.

— Nem mész vissza oda, Mia!

— Vissza kell mennem — felelte a lány szárazon.

Jack végigsimította a karját, és leengedte a kezét.

— Tudom, hogy dühös vagy rám, Mia. El kell mondanom, miért mentem el.

A lány megrázta a fejét.

— Már nem számít, Jack. — Szomorúan ráemelte a tekintetét. — Túl késő.

Jack a kezébe vette az állát, és mélyen a szemébe nézett.

— Mi folyik itt? Az a Mia, akit ismertem, soha nem vetkőzött volna pénzért. Szűz voltál még, amikor belopóztál az ágyamba. Rád nézek most, és ha belepusztulok, se tudom összerakni a képet.

Könnyek szöktek a lány szemébe. Fájt neki, amit Jack mondott.

— Nincs jogod ítélkezni felettem, miután magamra hagytál két évvel ezelőtt — mondta feldúltan.

Elrántotta a kezét, hátat fordított neki, és igyekezett megálljt parancsolni remegő testének.

— Mia, el kellett mennem — mondta Jack. — El kellett mennem, de nem miattad volt.

Mia megfordult.

— Akkor miért mentél el, Jack? Alig várom, hogy megtudjam, miért sétáltál ki az életemből egy szó nélkül. Miért kezdted el árulni a házadat két nappal később, és miért mondták nekem, amikor felhívtam az irodát, hogy Jack Kincaid soha nem dolgozott ott?

A férfi szomorúan és bűnbánóan nézett rá.

— Van fogalmad róla, mit jelentett ez nekem? — suttogta Mia. — Nem tudtam, hogy meghaltál-e, hogy valaki beteg játékot játszik-e velem, vagy csak egy gyors dugás kellett, és túl gyáva voltál, hogy a szemembe mondd…

— Istenem, Mia, nem erről volt szó!

— Akkor miről volt szó, Jack?! Most már kíváncsi vagyok.

Könnyek áztatták az arcát. Idegesen letörölte őket, de csak nem akartak abbamaradni. Annyi fájdalom és keserűség forrongott benne, hogy úgy érezte, menten szétrobban.

Jack végigsimított kócos haján, és lehunyta a szemét.

— Megváltoztál, Jack — mondta a lány halkan. — Nem tudom, mi történt, de más ember lettél. A ruhád, a hajad, a tetoválásod.

Jack kinyújtotta a kezét, és megfogta a vállát. Óvatosan lenyomta az ágyra.

— Kérlek, Mia, csak hallgasd meg, amit mondani akarok!

Mia várakozón nézett rá.

— Álnéven dolgoztam egy ügyön. Megpróbáltam bekerülni egy nagy motoros bandába, Texas délnyugati részén. Ők voltak a legnagyobb drogszállítók. Határon túli kapcsolatokkal is rendelkeztek, a hálózatuk olyan nagy volt, olyan messze elért a kezük, hogy gyakorlatilag sebezhetetlenek voltak. A kapcsolataik szinte lehetetlenné tették, hogy valaki beépüljön közéjük. Egy évig próbálkoztam. Épp feladtuk volna, amikor bevettek. Meghívtak Mexikóba, hogy találkozzam a vezetőjükkel. Tudtuk, hogy ez hatalmas lépés. Azt is tudtuk, hogy amíg ott vagyok, átvilágítják a múltamat, mindent kiderítenek az életemről a születésemtől kezdve. Nem tehettünk mást, Jack Kincaidnek el kellett tűnnie. Ezért hagytalak el.

Mia hosszan bámult rá, aztán kitört belőle a nevetés. Hisztérikusan kacagott, és a kezébe temette az arcát.

— Mi ennyire vicces? — kérdezte Jack.

Az állához nyúlt, felemelte a fejét, és a szemébe nézett.

— Elhagytál. Csak ennyi — felelte Mia erőtlenül. — Örülök, hogy ilyen sokat jelentettem neked.

Jack letérdelt elé, és megfogta a kezét.

— Nap mint nap a saját döntésem poklában égtem. Olyan dolgokat tettem, amikre nem vagyok büszke, de meg kellett tennem, hogy leleplezzem a bűnözők hálózatát.

A lány felállt és elrántotta a kezét. Igyekezett úrrá lenni a dühén, a fájdalmán. Aztán megfordult, és a férfira meredt.

— Árulj el valamit, Jack. Miért nem szóltál nekem? Gondolod, hogy nem értettem volna meg? Még ezt is jobb lett volna tudni, mint a semmit: hogy élsz-e vagy meghaltál, vagy csak kurvára nem érdekellek. Gondoltad, majd úgyis megbocsátom a kegyetlenséget a nagy hősnek?

Jack nem válaszolt. Zavartan nézett a lányra.

— Elmondom neked, miért nem szóltál róla — mondta Mia halkan. — Mert nem szerettél. Mert nem érdekeltelek eléggé.

Jack tiltakozni akart, de a lány felemelte a kezét és elhallgattatta.

— Nem a mártírt játszom, Jack. Nézzük a tényeket. Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, ha szerettél volna, ha fontos lettem volna neked, minden szálat megmozgattál volna, hogy értesíts. Nem akartad volna, hogy aggódjam. Nem mentél volna el úgy, hogy a tudtomra ne add, fontos vagyok neked. Őszintén, elmenne egy zsaru akárhová anélkül, hogy szólna a feleségének?

— Mia…

A lány ismét feltartotta a tenyerét.

— Nagylány vagyok már, Jack. Lehet, hogy nem mindig voltam az, de most már tudok magamra vigyázni. Az elmúlt két év azzal telt, hogy gyűlöltelek, pedig magamat kellett volna gyűlölnöm, amiért megbíztam benned. Túlságosan egyszerűvé tettem a számodra a dolgot, és drágán megfizettem érte.

Nyomasztó csend borult rájuk. Végül Mia szólalt meg.

— Mennem kell dolgozni, Jack. Nincs más választásom. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy csak gondolok egyet és elmegyek. Nem kellett volna sértett kislányként elmenekülnöm, amikor elhagytál, de így tettem, és most szembe kell néznem a következményekkel.

Jack közelebb lépett hozzá. A kezébe vette az arcát, ránézett, a szeme dühtől izzott.

— Mi a fenéről beszélsz, Mia? Mi történik itt?

— Kérlek, Jack! — suttogta a lány. — Vigyél vissza a lakásomba, hogy átöltözhessek! Így kell lennie, nincs más választásom.

A férfi szeme összeszűkült, a teste megrándult.

— Miféle bajba keveredtél?

A lány lehunyta a szemét, és azt kívánta, bárcsak elmondhatná, de Jack sem segíthet neki. Ugyan mit változtatna a dolgon?

— Kérlek, Jack! Hadd ne kelljen könyörögnöm.

A férfi nagyot káromkodott.

— Mivel tart sakkban az a rohadék, Mia?

A lány érezte, hogy a vér kifut az arcából. Jack túlságosan közel jár az igazsághoz. Vajon azt is kitalálja, mit tett?

— Csak az számít, hogy eljussak dolgozni. A ma éjszaka nagyon fontos, Jack. Ha nem megyek, nagy bajba kerülök — mondta csendesen.

Jack habozott.

— Jól van — mondta végül. — Elviszlek, Mia, de a mai az utolsó éjszaka. Többet nem mész oda. Kurvára nem érdekel, mekkora bajban vagy. Ennek a beszélgetésnek még koránt sincs vége. Holnap el fogod mondani nekem, mi a fene zajlik itt, és nem fogsz elhallgatni előlem semmit! Világosan beszéltem?

Mia megkönnyebbülten sóhajtott.

— Veled megyek — tette hozzá Jack. — Egy cseppet sem bízom abban a dagadt rohadékban.

Nyolcadik fejezet

Jack a szeme sarkából Miát figyelte, ahogy a bár felé hajtottak. Képtelen volt elhinni, hogy belement ebbe. Azon nyomban ott kellene hagyniuk a várost, és meg sem állni hazáig. Legszívesebben olyan messze vinné Miát innen, amilyenre csak tudja.

De nem teheti, amíg rá nem jön, mivel tartja sakkban a dagadt fickó. Bármi is az, Mia rettenetesen fél tőle.

Ma éjjel, amíg Mia táncol — életében utoljára -, Jack kideríti, miről van szó.

A lány fáradtnak tűnt, és átkozottul sérülékenynek. A szavai visszhangoztak a fejében. Amikor olyan fájdalommal a kék szemében azt mondta, hogy nem szerette és nem törődött vele, úgy érezte, menten megfullad. Még válaszolni sem tudott rá, mert, a pokolba is, valahol igaza volt.

Az aznap éjjel olyan volt, mint egy álom. Olyan hirtelen jött, olyan váratlanul. Mintha az egyik legerotikusabb képzelgése vált volna valóra. Olyan régóta küzdött az érzései és a Mia iránti vonzalma ellen, hogy nem volt képes kitartani, amikor a lány az ágyába lopózott. Pokoli bűntudata volt utána.

A lelke mélyén érezte, hogy el kéne neki magyarázni, megértetni vele, miért kell elmennie. De titokban azt remélte, hogy majd átlép az egészen és elfelejti őt. Ha nem megy el akkor, Mia az élete részévé vált volna, az övé lett volna, pedig nem erre volt szüksége.

Fiatal volt, előtte állt az egész élet. Semmi szüksége nem volt rá, hogy egy olyan emberhez kötődjön, aki mindenét akarja. Aki elvárja, hogy teljesen és egészen az övé legyen. Képtelen lett volna megváltozni érte, vagy bárki másért, de átkozott legyen, ha nem tudja megvédeni saját magától és a vágyaitól.

Még most, két évvel később is arra vágyott, hogy kiragadja a megszokott életéből, hazavigye, és a magáévá tegye. Megrázta a fejét.

Vágyott rá, de tudta, hogy ez nem elég. A lány többet érdemel. Többet, mint amennyit adni tud neki.

Maradt a kérdés, mi lesz vele, ha kiszabadítja innen. Visszavigye Dallasba? Folytassák ott, ahol abbahagyták? Gondoskodjon róla tovább, ahogy tizenhat éves kora óta teszi, amikor elveszítette az otthonát?

Beállt a sztriptízbár parkolójába, és leállította a motort. Ismét Miára nézett.

— Ennyi volt, Mia! Komolyan gondolom. Az utolsó éjszaka. Ezzel vége, utána pedig elmondod, amit tudnom kell, hogy kihúzzalak a pácból, amibe keveredtél.

A lány felé fordult, felemelte a fejét és a szemébe nézett, tengernyi szomorúsággal a tekintetében.

— Semmit sem tudsz tenni, Jack. Egyedül én hozhatom rendbe.

— Hülyeség!

Mia kinyitotta az ajtót, és kiszállt a kocsiból. Jack kirántotta a kulcsot, és az ajtóhoz kísérte. A lány megfordult, kis kezét a mellkasára tette.

— Ne gyere be, Jack! Csak rosszabb lesz minden. Ha látni akarod a műsort, nem bánom. Gyere vissza egy kicsit később. Ha a sarkamban jársz, és a nyakamon lógsz, attól csak rosszabb lesz nekem.

Jack teste megfeszült, az összes érzéke azt súgta, hogy menjen be vele, ne tévessze szem elől.

— Tudnom kell, mi folyik itt, Mia.

A lány lesütötte a szemét, zabolátlan szőke haja szétterült a vállán.

— El fogok mondani mindent ma éjjel. Megígérem.

Jack felemelte az állát az ujjával.

— Találunk megoldást, Mia. Esküszöm. Mindegy, mennyire rossznak gondolod a helyzeted, megtalálom a megoldást.

A lány mosolygott és megérintette az arcát.

— Köszönöm, Jack.

A férfi hátrált egy lépést.

— Nem megyek be a műsorig, de itt maradok és figyelek. Biztos akarok lenni benne, hogy nem esik bántódásod.

Mia nagyot sóhajtott.

— Nem vagyok veszélyben, Jack. Csak van néhány dolog, amit meg kell tennem. A hibás döntéseim következménye. Nem akarom, hogy aggódj.

— Nem tudod megszüntetni.

A lány megfordult, és kinyitotta a bár ajtaját. Még egyszer visszapillantott rá, mielőtt becsukta volna maga mögött.

Jack lassan visszaballagott a kocsijához. Nem tetszett neki, hogy magára hagyja Miát, de időre volt szüksége, hogy kiderítsen néhány dolgot. A listáján az első a dagadt fickó volt. Az a típus, akinek jócskán lehet vaj a füle mögött. Csak idő kérdése, és rájön, mi az.

Kinyitotta a mobilját, és gyorsan felhívta Kennyt.

Mia kopogott Martin ajtaján, és válaszra várt. Azt kérte tőle, hogy menjen be korán, pedig aznap csak késő éjszaka kell majd szórakoztatnia a kéjsóvár vendégeit. Martin az utóbbi időben eléggé feszültnek látszott, bár igazából szokványos, hogy minden bosszantja. Mia biztos volt benne, hogy keményen drogfüggő. Milyen ironikus, hogy épp ő mentette meg a kábítószer birtoklásért járó börtönbüntetéstől.

Kinyitotta az ajtót, miután a férfi kiordított, hogy menjen be.

Martin felderült, amikor meglátta.

— Á, te vagy. Jól van, jól van, gyere be!

Mia gyanakodva felhúzta a szemöldökét, miközben odament az íróasztalhoz, hogy üdvözölje.

— Ülj le! — mondta Martin, és egy széket tolt oda.

— Mi ez az egész, Martin? — kérdezte Mia unottan, miután leült.

A férfi megtörölte az izzadt szemöldökét egy zsebkendővel, majd az asztalra dobta.

— Te, kedvesem, vagy a megoldás minden problémámra, mint ahogy régen én voltam a tiédre.

— Az nagyon meglepő lenne. — motyogta a lány.

— Pedig igen — felelte Martin csillogó szemmel. — Szóval, Mia, az a helyzet…, hogy is mondjam…, nagyon sokan érdeklődnek egy olyan lány iránt, mint te. Nagyon sok pénzem lesz abból, ha odaadlak annak, aki a legtöbbet kínálja érted.

Mia talpra ugrott.

— Elvesztetted a maradék eszedet is? Nem fogom hagyni, hogy megvegyenek! Elegem van ebből! Ha börtönbe kell mennem, hát legyen!

Martin mosolygott, a magabiztossága dühítette Miát. Félelmet keltett benne.

— Nem emlékszem, hogy a beleegyezésedet kértem volna. Ez már nem arról szól, hogy ledolgozd az adósságodat nekem, amit egyébként már ledolgoztál. Tudod, a seriff és én megegyeztünk. Megvesztegettem, ő pedig, nos, ellát megfelelő lányokkal az üzlethez.

— Te szarházi!

Sarkon fordult, és ki akart rohanni a szobából, de az ajtóban útját állta egy hatalmas, elegáns ember. Nem is hallotta, mikor jött be.

Hátrahőkölt, és most először érzett igazán félelmet. Döbbenten járatta a tekintetét egyik férfiról a másikra.

— Mi a fenét akartok? — kérdezte idegesen.

— A rabszolgák áruba bocsátása a gazdáiknak virágzó üzlet — kezdte Martin. — Néha magam is megjelenek a piacon. Még jó ideig nem akartalak eladni téged, nagyon sok vendéget hozol a klubnak. De többen is érdeklődést mutattak irántad. Igen vagyonos emberek. Nekem meg szükségem volna egy nagyobbacska összegre, ami minden bizonnyal befolyik, ha áruba bocsátalak. A bárban gond nélkül helyettesítelek. Rengeteg fiatal lány van, aki alig várja, hogy bajba kerüljön.

Végignézett rajta, és elégedetten csettintett a nyelvével.

— Mire a ma éjszaka véget ér, találkozni fogsz az új gazdáddal, aki persze nem fog olyan jól bánni veled, mint én, de végre megszabadulhatok az anyagi nehézségeimtől.

— Nem megyek bele! — kiabálta Mia bizonytalanul. — Nem teheted meg velem!

— Sajnos ezúttal sincs választásod, kedvesem.

Szúrást érzett a nyakában. Megperdült, és látta, hogy a férfi, aki az ajtóban állt, fecskendőt tart a kezében. A helyiség forogni kezdett vele, a tekintete elhomályosult. Érezte, hogy a lába elgyengül, aztán a földre zuhant.

Kilencedik fejezet

Jack beült a bárba és ivott egy kortyot a söréből. Igyekezett lazának tűnni, de az agya lázasan dolgozott. A Kennyvel folytatott beszélgetése gyümölcsöző volt. Lehet, hogy jelent valamit, de az is lehet, hogy semmit.

A kisváros, ahol Mia letelepedett, nem a rendről és a közerkölcsről volt híres. A Texas Rangerek egy éve folytatnak nyomozást a seriff irodája ellen, de eddig nem sikerült konkrét bizonyítékot találniuk. Az állítólagos kapcsolat azonban a seriff és Martin Lindelle között elég volt, hogy Jack belső radarja veszélyt jelezzen.

Aztán ott van az a fél évvel korábbi eset, amikor Miát lemeszelte a seriff helyettese. Nem emeltek vádat, nem figyelmeztették, Mia mégis úgy döntött hirtelen, hogy a városban marad, holott azt vallotta, hogy csak átutazóban volt. Ráadásul annak a férfinak dolgozik, aki állítólag törvénytelen kapcsolatban áll a seriffel.

A dolog percről percre érdekesebb és egyre gyanúsabb lett. Jack nem szeretett semmit a véletlenre bízni. Tudta, hogy el akarja vinni innen Miát, amilyen gyorsan csak lehet.

Az ujjával az asztalon dobolt, és az órájára nézett. Miának már a színpadon kellene lennie. Ehelyett egy másik táncosnő vonaglott ott, akit a tömeg láthatóan nem ismert.

Mozgás támadt a folyosón, ami felkeltette Jack érdeklődését. Látta, hogy Martin kicammog és szétnéz, mintha valakit keresne a teremben.

Jack felállt, és a legvagányabb arckifejezését erőltette magára. Azalatt tökéletesítette, míg álnéven a texasi motoros bandával lógott. Lazán átsétált az emberek között Martin felé. Ahogy közelebb ért, a fickó felnézett.

— Miát keresed? — kérdezte Martin számítón.

Jack csalódottságot erőltetett az arcára.

— Igen. Nem tetszett, ami tegnap este történt. Az a kurva otthagyott, miután kipakolt.

Martin meglepetten felhúzta a szemöldökét.

Jack feljebb húzta az ingét, hogy Martin láthassa a tetoválást a hasán.

— Nem vagyok hozzászokva, hogy így elbánjanak velem. Egyáltalán nem tetszik a dolog. Miféle szemetek vagytok ti ketten, hogy csak így elfuttok? Te gyűjtőd be a pénzt, amit a kurvád meglovasít a vendégektől?

Martin tekintete a tetoválásra szegeződött. Jack azonnal tudta, hogy felismerte. Fel kellett ismernie. Elég sokat mutatták a tévében nemrég.

Martin idegesen beletúrt a hajába.

— Nem tudtam, hogy így cserbenhagyott, esküszöm.

— Hol van? — hörögte Jack. — Vele is el akarok beszélgetni.

Martin homloka izzadságban úszott. Idegesen megnyalta a száját.

— Nincs… Nos, nincs itt átmenetileg.

— Hogy érted azt, hogy átmenetileg? — Jack hangja vészterhesen elhalkult. Tudta, hogy baljósan hangzik, amit mond és remélte is, hogy megijeszti vele a dagadt fickót.

Közelebb lépett hozzá, megragadta Martin gallérját, és közelebb húzta magához.

— Vagy elmondod, hol van, te dagadt rohadék, vagy a legnagyobb örömmel szedlek apró darabokra, és föletetlek a keselyűkkel. Biztos vagyok benne, hogy hallottad már, mi történik azokkal, akik az ördög útját állják.

Martin szeme kidülledt, jobbra-balra pislogott. Idegesen a folyosó vége felé intett.

— Menjünk az irodámba! Talán ott el tudjuk simítani ezt a dolgot.

Jack elengedte a remegő embert, és követte végig a folyosón az irodába. Martin leült az íróasztalhoz, Jack inkább állva maradt. Azt akarta, hogy a szaralak még jobban féljen tőle.

— Üzleti érdekem fűződik a lányhoz — mondta Martin és a szemöldökét törölgette. Előredőlt és suttogva folytatta. — Ma éjjel elárverezik. Természetesen te is licitálhatsz rá.

Jack lenyelte a dühöt, ami a torkában kelt. Legszívesebben átnyúlt volna az íróasztal felett, és puszta kézzel töri el a nyakát. Elárverezik? Mint egy darab húst? Forrt tőle a vére. Mia az övé, senki más nem érintheti rajta kívül, különben hosszú és fájdalmas halálban lesz része. Mosolyt erőltetett magára.

— Jól van. Rabszolgaárverés? Nagyon jól hangzik. Hol lesz az aukció?

— Odatelefonálok és elintézem, hogy beengedjenek — mondta Martin sietve. — Megmondom, hogy jutsz oda. Mindent elmondok, amit csak akarsz.

Jack odahajolt hozzá, az orra centiméterekre volt a büdös szájszagú férfi arcától.

— Akkor mondd meg, ki tartja az árverést, mert szívesen tennék előzetes ajánlatot. De először is látni kívánom az árut, tegnap éjszaka ugyanis nem volt rá alkalmam. Ezt akarom tőled. Ha elégedett leszek, meghálálom. Ha meg nem tetszik, átengedem annak, aki a legtöbbet kínálja érte.

Martin szeme kidülledt, az arca fénylett az izzadságtól.

— Már nem vagyok rá befolyással, mi történik vele. Átadtam Drake-nek. Ő intézi az árverést. Megadom neked a címet, és elmondom, hogyan jutsz oda. Ez minden, amit tehetek, esküszöm! Drake-nek kell ajánlatot tenned.

Eszelősen felfirkált valamit egy darab papírra, aztán odatolta elé. Jack elvette a papírt, és a zsebébe csúsztatta.

— Reménykedj, hogy Drake elfogadja az ajánlatomat, dagadt barátom, mert ha nem, levadászlak. — Mutatóujját nyomatékul Martinra szegezte, majd megfordult, és kiment az ajtón.

Martin nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, és elővette a telefonját. Beütött egy számot, és szitkozódott, amikor foglaltat jelzett. Többször újra kellett hívnia.

A füléhez tette a kagylót és várt.

— Add Drake-et! Nagy baj van.

Mia kinyitotta a szemét a sötétben. Pislogott, hátha megpillant valamit, de a fojtogató sötétség csak nem akart eloszlani.

A szája kiszáradt, a nyelve duzzadt volt. A drog még mindig tompította az érzékeit. Nyelt egyet, majd megnedvesítette száraz, cserepes ajkát.

Ahogy lassan magához tért, kellemetlen fájdalmat érzett a karjában és a lábában. Függőleges testhelyzetben volt, de a súlya nem a lábán nyugodott. Megmozdította a kezét és a lábát. A csuklóját összekötözték, a karját a feje fölé húzták. A válla égett, ahogy a súlyát tartotta.

Verejtékcsepp folyt végig oldalt a nyakán, aztán legurult a két melle között. A melle meztelen volt. Az egész teste csupasz volt, a lábát kétfelé kötözték.

Megrántotta a csuklóján a kötelet, de nem engedett, csak fájdalmasan a bőrébe vágott. Félelem hatalmasodott el rajta. A gyomra összerándult, és egyre erősebb hányingere lett. Hirtelen eszébe jutott a találkozása Martinnal az irodában. Rabszolga. Eladja, mint egy árut a húspiacon.

Összeszorította a fogát és megpróbálta leküzdeni a pánikot, ami egyre inkább a hatalmába kerítette. Az a görény nem fogja ennyivel megúszni. Jack megmenti. Vajon hol lehet? Hol van Jack? Lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát.

Legszívesebben üvöltött volna. Kitöltötte volna a dühét a szemétládán, aki ezért felelős. De nem akarta, hogy megtudják, magához tért. Ki tudja, mi történne vele azután? Beharapta az alsó ajkát, nehogy valami hangot adjon ki kétségbeesésében, ami elárulhatja.

Fogalma sem volt, mennyi ideje lóg ott a sötétben. Örökkévalóságnak tűnt, de lehet, hogy csak percek voltak. Vagy talán néhány óra.

Ekkor felkapcsolták a lámpákat, és hirtelen fény áradt szét a helyiségben, ami elvakította Miát. Hunyorgott az erős fényben. Lépéseket hallott, és gyorsan pislogni kezdett, hogy megtudja, kik vannak ott.

Végül egy emberi alakra lett figyelmes, aki néhány méterre előtte állt. Megpróbált a szemébe nézni, leküzdve a fájdalmat és a rettegést, ami a szívébe markolt.

— Mit akarsz tőlem? — kérdezte Mia.

A férfi csak mosolygott. Elővett egy ostort a háta mögül és a lábára csapott vele.

— A helyedben spórolnék a levegővel. Igen hosszú éjszaka áll még előtted.

A rohadt állat! Ha kiszabadíthatná a kezét, örömmel darabokra tépné a kis férget.

— Mit keresek itt? — bökte ki végül.

— El fognak árverezni annak, aki a legtöbbet kínálja érted. Már nem veszik hasznodat a klubban, és nagyon sok a külső érdeklődő irántad. Néhány úriember nagyon sok pénztől hajlandó megválni azért, hogy az övé legyél.

Mia szeme elkerekedett a rémülettől.

— Ehhez nincs jogotok, seggfej! Nem adhattok el valakit csak úgy! Soha nem egyezem bele!

A férfi nevetett, és megkerülte. Ostorcsapások visszhangoztak a kis helyiségben. Mia kamerákat látott a szoba különböző pontjain, és az összes rá irányult.

— Nincs is annál szebb, mint egy kikötött nő látványa. Főleg, amikor vonaglik fájdalmában, és legszívesebben megszabadulna a kötelékeitől. A férfiak megőrülnek érte. Felizgatja őket a dominancia. A nő az övéké, és azt tesznek vele, amit csak akarnak.

Mia remegett, a gyomra görcsbe rándult. Jack. Vajon megtalálja? Keresni fogja, ha nem találja a klubban? Vagy azt hiszi majd, hogy ismét elfutott?

— Te beteg fasz — mondta a lány undorodva. Nem engedte, hogy elüljön a dühe. Legalább volt mire koncentrálnia. Ezt irányíthatta, ha mást nem is.

A férfi kacagott.

— Már-már komolyan azt kívánom, bárcsak az enyém lennél. Ó, Mia, rengeteg pénzt fogsz nekem hozni. — A kamerák felé intett. — Az új gazdád már figyel. Arra vár, hogy birtokba vehessen, és te kiszolgáld minden vágyát.

Mia a kamerákra nézett.

— Nem vagyok rá hajlandó.

— Nincs más választásod.

A lány feje a mellére hanyatlott. Az ereje fogytán volt.

A helyiség ajtaja egyszer csak kinyílt.

— Vágd le, és vidd a hálószobába. Vendégünk érkezett. Martin hívott, és azt mondta, adjunk meg neki mindent, amit kér.

Mia felemelte a fejét, a hang irányába nézett, és egy fekete öltönyös férfit látott az ajtóban állni.

— Martin elfelejtette, hogy itt nem ő parancsol — mondta a másik férfi fenyegetően.

— Azt hiszem, érdekelni fog az ajánlata — válaszolta az öltönyös férfi. — Nagyon érdekes kapcsolatai vannak. Érdemes lenne meghallgatni, mit akar.

— Jól van. Hagyjátok így, amíg beszélek a vendégünkkel. Az árverés fél óra múlva kezdődik. Ha szükségem lesz rá, szólok.

Az ostoros férfi, megkerülte Miát, és elé lépett. Az ostor nyelét az arcához érintette, és lassan lefelé haladt vele. Aztán sarkon fordult, és elment.

Miát ismét elhagyta az ereje. Hálát adott az égnek, hogy egy időre megmenekült.

— Kérlek, Jack, találj meg! — suttogta.

Tizedik fejezet

— Mondja csak Mr… mit is mondott, mi a neve?

Jack a jólöltözött férfira nézett, aki belépett a tárgyalóba.

— Nem mondtam — felelte szárazon. A tekintete az ostorra tévedt a férfi kezében, és igyekezett megfékezni a gyilkos vágyat, ami ébredt benne.

A két fegyveresre pillantott, akik ott voltak vele a szobában, míg a találkozóra várt. Nem tudta, hányan lehetnek még. A házat kívül és belül is jól őrizték. A férfi mosolygott.

— Értem. Titkolózó a barátunk. Akkor mondd, mit tehetek érted?

— Nálad van a nő, aki nekem kell.

A férfi felhúzta a szemöldökét.

— Sok nő van nálam.

Jack szinte átfúrta a tekintetével.

— Szőke, formás, jó cicik, jó segg. Ma éjjel árverezik.

A férfi szeme megrebbent.

— Szóval Miára gondolsz.

Jack bólintott.

— És miért érdekel?

— Van egy rendezetlen ügyünk.

A férfi leült az egyik fotelbe, és italt töltött magának a kristályüvegből, ami az asztal hozzá közelebb eső végén állt.

— Kérsz egy italt?

Jack megrázta a fejét.

— A nevem Drake — folytatta.

Felemelte a poharat, és körbe-körbe mozgatta, mielőtt beleivott volna.

— Erik azt mondja, hogy vannak kapcsolataid, igaz ez?

Jack lassan felemelte az ingét és megmutatta a tetoválást a hasán.

Drake felhúzta a szemöldökét.

— Te lennél az? Az egyetlen, aki megmenekült a rajtaütés során. A rendőrség keres, te meg itt vagy, és egy nő után érdeklődsz. Különös, nem gondolod?

Jack nyugalmat erőltetett magára, és gyorsan felvette azt a szerepet, amelyet az elmúlt két évben tökélyre fejlesztett.

— Elveszítettem a rabszolgámat a rajtaütés során — felelte és megvonta a vállát. — Akarok egy másikat, mielőtt délre megyek és meghúzom magam. Lapulni magányos dolog, ha tudod, miről beszélek.

Drake elvigyorodott.

— Pontosan tudom. Mit adsz cserébe?

Jack keményen ránézett.

— Fizettem a kurváért tegnap éjjel, de kirabolt. Nem vagyok hajlandó olyan áruért pénzt adni, amit nem kóstoltam meg. Egy órát akarok vele. Ha tetszik, nagylelkű leszek. Azt akarom, hogy halaszd el az árverést, amíg nem hallottad az ajánlatomat.

Drake letette a poharát, és Jacket fürkészte.

— Szóval ki akarod próbálni az árut? Gondolom tisztában vagy vele, hogy lehetetlent kérsz?

— Sok pénzt áldoznék egy puncira, ha tudom, hogy első osztályú — felelte Jack hanyagul.

— Előleget kérek. Természetesen nem visszatérítendő — egyezkedett Drake.

Jack keresztbe tette a karját a mellén.

— Én pedig azt mondom, nem fizetek egy centet sem, ha nem tudom, mit kapok érte. Félsz, hogy átverlek? — tette hozzá baljós hangon, és élvezte, ahogy a szarházi fészkelődni kezd a székében.

Legszívesebben fegyverrel rontott volna rá, de fogalma sem volt, mibe keveredik. Tovább kellett játszania, és meggyőződnie arról, hogy Mia biztonságban van. Nagyon remélte, hogy Kenny hamarosan megérkezik a zsarukkal.

— Ám legyen — mondta végül Drake és felállt a székből. — De van néhány kikötésem, és akkor a kóstolás mindkettőnk számára hasznos lehet. Fel fogom venni az egészet. Ha nem veszed meg, értékes műsor lesz a jövőbeni vásárlóknak. Csak hogy tudd: az embereim is figyelni fognak benneteket.

Jacknek vissza kellett tartania magát, hogy ki ne verje a fogsorát. A burkolt fenyegetés mindennél jobban dühítette. Mintha a gennyek nem néznék őket közben függetlenül attól, hogy veszélyesnek tartják-e. Rábólintott a feltételekre, mert nem bízott a hangjában. Drake intett neki, hogy kövesse.

— Egy erre a célra kialakított helyiségbe kísérlek, és megkapod Miát. Miután letelt az egy óra, várom az ajánlatodat. Különben megkérünk, hogy távozz.

— Megegyeztünk.

Drake a fejével intett a két fickónak, akik néhány méterre álltak tőlük. Az egyik Jack mögé lépett, és megmotozta.

— Az ember soha nem lehet elég óvatos — mondta Drake mosolyogva, miközben a pénztárcáért nyúlt, amit Jack zsebéből vettek ki.

Drake átnézte a tárca tartalmát, aztán láthatóan elégedetten visszaadta.

— Jöjjön utánam, Mr. Kirkland.

Jack követte Drake-et a hosszú folyosón, majd beléptek a giccses hálószobába. Egy hatalmas ágy állt a szoba közepén. Jack körülnézett. Kampókat látott a mennyezeten és az ágylábakon. Egy ódivatú sámli állt az ágy végében. Rengeteg ostor, bilincs, bimbócsipesz, kötél és más szexuális játékszer feküdt szépen egymás mellett egy hosszú asztalon a fal mellett.

A falon, amely előtt az asztal állt, egy nagy tükör lógott. Nyilvánvalóan ezen át bámulnak be a szobába. Jack a kamerákat kereste. Nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy elárulja magát vagy Miát.

A gyomra összeszorult, mikor rágondolt, mit kell tennie. Ironikus a helyzet. Annak érdekében, hogy megmentse, úgy kell a magáévá tennie, ahogy mindig is szerette volna. Remélte, hogy a lány megbocsát majd neki, és megérti. Ha később meggyűlöli, akkor is az a legfontosabb, hogy most épségben kijuttassa innen.

— Itt várj! — utasította Drake. — Hozom a lányt.

Jack nagyot sóhajtott, és ledobta magát egy fotelbe az ágy mellett. Nem akart idegesnek vagy feszültnek látszani.

Néhány perccel később kinyílt az ajtó és Drake sétált be, maga előtt tolva Miát. A lány teljesen meztelen volt, kivéve a nyakörvet a nyakán. A férfi a póráz végét tartotta a kezében.

Mia elvesztette az egyensúlyát, amikor Drake megrántotta.

— Térdre, ribanc! — parancsolta Drake Miának. — Köszöntsd szépen a gazdádat. Ha elégedett lesz veled, akkor hazavihet magával. Ha nem, később elárverezünk.

Mia lassan felemelte a fejét és Jackre nézett. A férfi látta, hogy düh izzik a szemében. Jól van. Nem törték meg. Az összes maradék lélekjelenlétére szükség lesz, ha élve ki akarnak jutni.

Jack mást is látott rajta. Megkönnyebbülést és bizalmat. Nem érdemli meg a bizalmát. Elhagyta, mégis nyugodtan, határozottan néz rá. Lélekjelenléte meghazudtolja a félelmét. Jack mélyen a szemébe nézett, azt akarta, hogy megértse, hogy bízzon benne, miközben azt teszi, amit tennie kell.

Odament hozzá, és remélte, hogy nem szól egyetlen szót sem addig, amíg Drake ott van.

— Csókold meg a lábamat, rabszolga! — utasította keményen a lányt.

Mia meglepetten pislogott, aztán összeszedte magát, és közönyös álarc mögé rejtette az érzéseit. Drake a földre nyomta, Mia a kezére támaszkodott, az arca centiméterekre volt Jack lábától. Pillanatnyi habozás után az ajkát a cipője orrához érintette, majd lassan elhúzódott.

— Nagyon jó! — mondta Jack elégedetten. Drake-re nézett. — Magunkra hagyhatsz bennünket!

Úgy látszott, mintha Drake mondani akarna még valamit, de végül csak bólintott és kilépett az ajtón.

Jack megfogta a pórázt, és felállította Miát. Elfordította az arcát a tükörtől. Mia mereven állt, miközben a férfi a háta mögé sétált. Jack a mellkasát a hátához érintette, és óvatosan félresimította a haját. Aztán kinyitotta a száját, és úgy tett, mintha a nyakát harapdálná.

— Figyelnek bennünket — megvárta a szavai hatását, időt hagyott a lánynak, hogy felfogja, amit mond. — Azt akarom, hogy bízz bennem, Mia. Tedd meg, amit mondok, mindegy, mi az. Dugni fogunk. Egyenes adásban néznek minket ezek a férgek. Csak rám figyelj, édes, semmi másra. Nem sétálhatunk ki csak úgy. Ki kell vágnunk innen magunkat. Érted?

Mia alig láthatóan bólintott.

Jack egy pillanatra lehunyta a szemét, szomorúság és szégyen áradt szét a lelkében. Soha nem akarta, hogy a lány megismerje az igazi Jack Kincaidet. Vajon gyűlölni fogja érte? Nem számít, csak életben maradjon.

Megacélozta magát, és hagyta, hogy a vágy elhatalmasodjon rajta. Kiengedte a gyeplőt, a kéj elárasztotta a testét. A múlt képei villantak fel lelki szemei előtt, akár egy gyorsan pergő film. Mia az ágyában, csókolgatja, a lábával átöleli. A kínzó vágy, amelyet érez, amikor csak megérinti, amikor csak rá gondol. Belekapaszkodott a vágyba, és kitárta a lelkét előtte.

— Készülj fel, kezdünk! — motyogta és ellépett tőle.

Jack megkerülte és elé állt.

— Térdelj le! — mondta élesen.

A lány térdre ereszkedett, a tekintetét a tökéletes odaadás jeléül leszegte. Bárcsak tudná, milyen gyönyörű. Szégyellnie kéne magát, hogy ennyire felizgult, de képtelenség lett volna tagadni a vágyat, amely szétáradt a testében.

Jack lehúzta a nadrágja cipzárját és elővette a farkát. Az egyik kezével Mia hajába markolt, és előrerántotta a fejét.

— Szopjál le! — parancsolta. — Vedd be jó mélyen! Jól csináld, különben elfenekellek!

Mia ajka lassan szétvált. Felnézett rá, bizonytalanság ült gyönyörű, kék szemében. Jack bólintott, az engedélyét adta. A szájához tette a péniszét, majd egyetlen, határozott mozdulattal behatolt.

Mintha csak forró selyem ölelte volna körül a farkát. Nedves, forró és erotikus volt. Elvette a kezét a farkától, és mindkettővel a lány hajába markolt. Keményen, mozdulatlanul tartotta a fejét maga előtt.

Engedte, hogy a domináns énje átvegye az irányítást. Nem is kellett színlelnie. A játék nem játék volt. Elfeledkezett a környezetéről, kizárt mindent a tudatából, kivéve az előtte térdelő nőt, akivel élete legdédelgetettebb álmát válthatja valóra.

— Amikor elmegyek, azt akarom, hogy lenyeld minden cseppjét! — hörögte Jack. — Ha csak egy csepp is mellémegy, megbüntetlek. Megértetted?

A farkával mélyen a torkában Mia képtelen lett volna megszólalni, így csak bólintott.

Jack elhúzódott tőle, hagyta, hogy levegőhöz jusson, aztán újra előredöfött a selymes forróságba. Az egyik kezét végighúzta Mia arcán, megfogta az állát, és finoman megszorította.

— Nyisd ki nagyobbra, lazítsd el az állkapcsodat — utasította. — Be tudod kapni teljesen. Azt akarom, hogy megtedd.

A lány küzdeni próbált, de Jack nem hagyta, hogy ő irányítson. Végül Mia feladta, és elengedte a kezét. A férfi a torka mélyéig hatolt. Egy pillanatra megállt, és élvezte, hogy tövig behatolt a szájába.

Amikor a lány ismét küzdeni kezdett, elhúzódott tőle, hogy levegőhöz jusson.

— Nagyon jó! — motyogta elismerően. — Az ember azt hihetné, hogy egész életedben csak szoptál. Most pedig nyisd ki szép nagyra, édes! El fogok menni.

Ismét megragadta a lány állát, és mélyen behatolt a szájába. A lány a farkát szopogatta, a csípője az arcának csapódott. Csattogó, szürcsölő hang töltötte be a helyiséget. A sperma feltódult a férfi heréjéből, a farka kőkemény lett.

A magja elöntötte a lány száját. Az első néhány kilövellés a torkát érte. Mia halkan felnyögött, nyelt egyet, majd még egyet.

Jack felette vonaglott, a combján kidagadtak az izmok, ahogy az utolsó csepp sperma is a lány szájába került. Mia óvatosan tovább nyalogatta a péniszét, az utolsó cseppig a szájába szívta a magját.

Jack végül elhúzódott tőle. Megfogta az állát, és felemelte a fejét.

— Élvezed, rabszolga?

Mia szeme fényesen csillogott a vágytól. Az ajka duzzadt volt a dugástól.

— Igen — suttogta.

Jack megtörölte Mia száját a hüvelykujjával.

— Állj fel! — utasította.

A lány bizonytalanul lábra állt, egy kicsit remegett a férfi előtt. Jack kinyújtotta a kezét, és megfogta formás mellét. Az ujja közé vette a mellbimbóját, és addig izgatta, míg kemény nem lett. Mia megremegett az érintésére, és kitárulkozott a gyengédség előtt.

— Élvezted, hogy szophattad a farkam?

— Igen.

— Igen, gazdám! — helyesbített Jack.

— Igen, gazdám.

— Jól van. Elégedett vagyok.

Jack azt akarta, hogy Mia az ágyra dőljön, és a puncija szabaddá váljon. Legszívesebben jól elverte volna a fenekét, hogy lássa rajta a vörös izzást, de nem tudta, mit kellett a lánynak addig elviselnie. Nem volt szíve megtenni, még ha a szerepe ezt is kívánta. Azt akarta, hogy annyi örömben legyen része, amennyit csak adni képes neki.

— Lefekhetsz az ágyra — mondta neki. — A hátadra. Tárd szét a combodat és a puncidat. A lábad lógjon le az ágyról.

Mia megfordult és bizonytalan léptekkel az ágy felé indult. A férfi legszívesebben kinyújtotta volna a kezét és támogatja, de mindenkit, aki őket nézte, meg kellett győzni arról, hogy csak az árut vizsgálja.

Mia úgy tett, ahogy kérte. Az ágyra feküdt, a végéhez kúszott, és a lábát lelógatta. Széttárta a combját. A puncija rózsaszín húsa láthatóvá vált.

Jack levetkőzött, odament hozzá, és elhelyezkedett a lába között. Megérintette Mia lágy szeméremszőrzetét, ujjával a csiklóját babrálta. Mia felsóhajtott, és megremegett.

A férfi lejjebb csúsztatta a kezét a hüvelye bejáratáig, és bedugta az egyik ujját a nyíláson. Lassú, könnyed mozdulatokkal izgatta, aztán elvette a kezét. A lány csalódottan felnyögött.

— Te szolgálod az én örömömet, rabszolga, nem pedig fordítva — feddte meg Jack. — Ha észben tartod, jól ki fogunk jönni.

Ezt mondta, pedig azon volt, hogy kielégítse a lányt. Azt akarta, égjen érte úgy, ahogy ő ég érte. Elfeledtesse vele, hogy figyelik őket. Azt akarta, rá figyeljen, csakis rá, és a gyönyörre, amelyet adhat neki.

Lehajtotta a fejét, és a szájával a lágy redőket kereste. Közelebb hajolt, nyalogatta, harapdálta az érzékeny bőrt. A lány combja remegett a feje mellett. A teste rázkódott és vonaglott, halkan nyögdécselt.

Jack a hüvelyétől a csiklója felé kalandozott a nyelvével. Megkóstolta, kényeztette. A nyelve hegyével cirógatta az apró kis gombot, majd beszívta a szájába. Mia közel volt az orgazmushoz, de Jack tudta, hogy még nem adhatja meg neki, amire vágyik.

Elhúzódott tőle. Felmászott rajta, és az arca fölé térdelt.

— Szopogasd, amíg elég kemény lesz, hogy rendesen megdugjalak! — parancsolta.

Előrehajolt, a karjára támaszkodott. A csípőjét leengedte a lány szája felett, majd le-fel mozgatta. A pozíció pokolian erotikus volt. Úgy dughatta meg a száját, mintha a puncija lenne.

A farka ki-be járt a lány száján. Felemelte a csípőjét, majd újra előredöfött. A pénisze életre kelt Mia meleg, nedves szájában. Nemsokára ismét kőkemény lett. Finoman behatolt mélyen, egészen a torkáig, és élvezte, ahogy Mia a nyelvével dörzsölgeti.

Aztán elhúzódott tőle, lecsúszott a testén, és ott volt, ahol korábban, a lába között.

— Nyisd szét a puncidat az ujjaiddal!

Mia zavartan odanyúlt, és szétnyitotta a rózsaszín szeméremajkakat. A piros kis gomb megremegett és megmerevedett. A hüvelye nedves volt a váladéktól. Fel volt izgulva. Legalább annyira vágyott a férfira, mint az rá.

Jack a hüvelykujját a csiklójára tette, és körkörösen mozgatta. A lány csípője felemelkedett, halkan felsikított. A férfi a csiklójára nyomta a hüvelykujját, a hüvelye bejáratához tette a farkát, majd behatolt a nyílásba.

Mia hangosan zihált, és vonaglott alatta. Jack az ágyhoz szögezte, egész testével ránehezedett. Hagyta, hogy elég nagyra táguljon. Amikor a lány puncija megfeszült és benedvesedett, elkezdte kúrni.

Az ujját elvette a csiklójától, mire Mia felszisszent csalódottságában. Jack szélesebbre tárta a combját, és mélyebben beléhatolt. Felnyúlt és az ujjai közé vette mindkét mellbimbóját.

Megszorította, húzogatta, simogatta a csúcsokat, miközben újra és újra beléhatolt. Mia teste megfeszült, a puncija összerándult, megszorította a farkát. Jack tudta, hogy közel van az orgazmushoz.

Keményebben kezdte kúrni. Amikor érezte, hogy már nagyon közel van, hogy elmenjen, erősen megpöckölte mindkét mellbimbóját.

Mia felsikított. Jack nedvességet érzett a pénisze körül. Egyre hevesebben dugta a lányt. Már ő is közel járt. Végül kirántotta a farkát Mia hüvelyéből, a kilövellését a lány hasára és mellére irányította. Aztán visszasiklott a lányba, és hosszú másodpercekig benne maradt.

Egy pillanatra a tekintetük is összeforrt. Jack a lány szemébe nézett, azt akarta, hogy megértse, miért teszi ezt. Mia bátran nézett vissza rá, ami egyértelmű elfogadást jelzett. A férfi legszívesebben a karjába vette volna, és olyan messzire viszi, amilyenre csak tudja. Valahová, ahol szeretheti és vigyázhat rá.

Elhúzódott tőle, felsegítette az ágyról, és biztatóan megszorította a kezét.

— Menj a fürdőszobába, és takarítsd le magad! Amikor visszajössz, azt akarom, hogy addig szopd a farkam, amíg nem lesz megint kemény.

— Igen, gazdám! — felelte Mia csendesen.

Bement a néhány lépésre lévő fürdőszobába. Jack hallotta, ahogy megnyitja a vizet. Néhány perccel később visszajött, odament hozzá, és engedelmesen letérdelt előtte. Mindkét kezét a férfi csípőjére tette, a nyelvét végigfuttatta merev péniszén. Jack felnyögött. A lány a szájába vette a farkát, és a nyelvével az érzékeny makkját kényeztette.

Tökéletes istennő volt. Jack bármit megadott volna, hogy ne abban a szobában legyenek.

Hagyta, hogy a lány egyedül végezze a dolgát, türelmesen megvárta, amíg megtalálta a ritmust. Mia a farkát kezdte simogatni a kezével. Minden egyes érintése a kéj újabb és újabb hullámát indította el Jack testében.

A pénisze hamarosan megkeményedett. Korábban soha nem reagált így egyetlen nőre sem. Kész volt újra megkefélni, élete két legnagyobb orgazmusa után.

— Térdelj le! — nyögte. — Feküdj a földre, arccal az ajtónak!

Mia otthagyta a férfi farkát, letérdelt elé, az arcát a földhöz érintette. A feneke a levegőbe emelkedett. Jack keze remegett, ahogy a tenyerébe vette az egyik farpofáját.

Ráhajolt a lányra, a péniszét a puncijához illesztette. Lehajtotta a fejét, és a vállát kezdte harapdálni, közben halkan a fülébe motyogott.

— Amikor fenékbe akarlak kúrni, felsikoltasz, és úgy teszel, mintha elájultál volna. Megértetted?

— Igen — suttogta a lány remegő hangon.

Jack előrenyomta a csípőjét, és behatolt a nedves puncijába. Csodálatos érzés volt. Olyan szűk, mintha csak ráöntötték volna. Forró balzsamként ölelte körül a farkát.

Jack hosszú percekig lassú, könnyed mozdulatokkal dugta. Közben az agya lázasan dolgozott, hogy felkészüljön a rájuk váró feladatra. Nem tudta, hányan figyelik őket, de biztos, hogy hamar odaérnek, ha kell. Remélte, hogy a meglepetés erejével előnyt szerezhet, és miután lefegyverezte őket, megtalálja a menekülőutat is.

— Készülj föl! — motyogta Jack anélkül, hogy a szája megmozdult volna.

Kihúzta a farkát, és kéjsóváran a lány fenekére csapott.

— Lássuk, hogy tetszik, ha seggbe kúriák, rabszolga! — mondta hangosan.

Szétfeszítette a lány farpofáit, a farkát a szoros kis nyíláshoz nyomta.

— Most! — suttogta.

Előrenyomta a csípőjét, úgy tett, mintha a lány fenekét dugná. Mia Oscar-díjas sikolyt hallatott, majd előrebukott és elterült a padlón.

Jack felugrott.

— Picsába! — üvöltötte. Dühösen megfordult. — Mi a fasz van ezzel?

Ahogy várta, kivágódott az ajtó, és két fegyveres férfi rontott be.

Drake dühös arccal loholt mögöttük.

— A hülye kurva elájult! Milyen dolog ez? — őrjöngött Jack.

— Bocsánatot kérek — mondta Drake bosszankodva. — Biztosíthatlak, hogy kárpótolunk az esetért. Azonnal. Megbüntetjük, és legközelebb felkészültebb lesz.

Jack megvárta, amíg Drake közelebb lép hozzá, majd gyilkos sebességgel és pontossággal csapott le. Kirúgta a pisztolyt az egyik fickó kezéből, majd fordulatból hasba rúgta a másikat, aki összegörnyedt, és a tarkójára mért ütéstől elájult.

A társa nekirontott Jacknek, magával rántotta a földre, birkóztak, aztán egyszer csak elernyedt. Jack csodálkozva lökte le magáról.

Mia állt felette a fegyverrel a kezében. Hatalmas csapást mért a fickóra a pisztoly agyával. Felemelte a fegyvert, és remegő kézzel Drake-re irányította, aki csak tátotta a száját a döbbenettől.

— Meg ne mozdulj, rohadék! — sziszegte Mia. A fegyver még jobban remegett a kezében, ahogy a ravaszra tette az ujját.

— Mia, édes — kezdte nyugtatgatni Jack. — Add ide a pisztolyt! Nincs időnk! Add ide!

A lány nem mozdult, Drake-re szegezte a tekintetét, és olyan gyűlölettel nézett rá, hogy Jack attól félt, azon nyomban lelövi. Nem mintha sajnálta volna, de egyelőre szüksége volt Drake-re, hogy élve kijussanak.

Óvatosan a lány vállára tette a kezét, és a fegyverért nyúlt.

— Add ide nekem, édes! Sietnünk kell! Lesznek többen is.

Mia megfordult, ránézett. Kék szemében annyi fájdalom és szorongás tükröződött, hogy Jacknek elállt a lélegzete. Lassan leengedte a fegyvert, és a férfinak nyújtotta.

Jack odament Drake-hez, és a csövét a fejéhez nyomta.

— Vedd fel az ingemet, Mia!

A lány gyorsan magára kapta. A térdéig ért, eltakarta a meztelenségét — nem mintha számított volna. Inkább meztelen legyen, mint halott.

— Add a farmeromat, édes!

Jack felrángatta a nadrágját az egyik kezével, a másikkal Drake-re szegezte a pisztolyt. Amikor végzett, megrántotta a férfi gallérját és az ajtó felé lódította. Mikor elhaladtak a két ájult őr mellett, Jack lehajolt a másik pisztolyért, és odaadta Miának. Aztán hátrafeszítette Drake fejét, és a pisztoly csövét a halántékához szorította.

— Nem fogjátok megúszni! — szólalt meg végül Drake. — A ház körül van véve. Megdöglesz, mielőtt még kijutnál innen.

— De csak utánad, pajtás — mondta Jack szárazon.

Az ajtóban megállt, és visszanézett Miára. Biztatóan bólintott. Aztán a fegyverre nézett a kezében.

— Tudod, hogy kell használni?

— Elboldogulok — mondta Mia, összeszorítva a fogát.

— Akkor gyerünk, tűnjünk el innen!

Tizenegyedik fejezet

Mia két kézzel tartotta a fegyvert, és követte Jacket a folyosóra. Remegett, mint a nyárfalevél.

Az aznapi események lassan szállingóztak vissza az emlékei közé. Igyekezett, hogy megbirkózzon az elmúlt néhány óra traumájával.

Jack megtorpant, ő pedig majdnem nekiütközött. A férfi fülelt egy ideig, majd felé fordult.

— Többen is vannak az első helyiségben. Készülj fel és kövess!

Rettegés hatalmasodott el a lányon, és még jobban remegett.

Vajon kijutnak élve?

Befordultak a sarkon. Jack szinte vonszolta Drake-et. Amint megjelentek, a helyiség felbolydult. Három őr rántotta elő a fegyverét, és fordította feléjük.

Jack még erősebben Drake halántékához nyomta a pisztolyt.

— Tegyétek le a fegyvert, vagy a főnökötöknek vége! Comprende?

— Csináljátok, amit mond! — mondta Drake a foga között.

A férfiak egyesével, lassan letették a földre a fegyvereiket.

— Mia, menj az ajtóhoz! — utasította Jack és ő is elindult a kijárat felé, magával cipelve Drake-et.

Mia az ajtóhoz sietett, de a szemét végig az őrökön tartotta. A fegyver kis híján kicsúszott a kezéből. Megszorította, nehogy elejtse.

— Azt akarom, hogy nyisd ki az ajtót, ugorj ki rajta, gurulj le a lejtőn, aztán csak rohanj! Ne állj meg, akármi is történik.

— Veled mi lesz? — kérdezte Mia.

— Mögötted leszek. Vannak még őrök a bejáratnál. Az út a garázstól egészen a kapuig vezet. Ott van egy hely, ahol alacsonyabb a kerítés, de át kell verekedned magad a sövényen. Majd én fedezlek.

— Rendben — válaszolta a lány határozottabban, mint ahogy érezte magát.

— Gyerünk! — kiáltotta Jack, és akcióba lendült.

Amint Mia a háta mögé nyúlt, hogy kinyissa az ajtót, Jack a földre lökte Drake-et, az őrök mellé. A lány lövéseket hallott, ahogy megfordult és kiugrott az ajtón.

Fájdalmasan ért földet, a bőrét apró kövek és gyökerek sértették fel, ahogy leszánkázott a dombról. A kezével fékezte a zuhanást, majd eszelősen vissza akart jutni a domb tetejére. Nem érdekelte, mit mondott neki Jack, nem hagyja, hogy meghaljon, miközben meg akarja menteni.

Egyik kezével a fegyvert szorongatta, a másikkal kapaszkodót keresett. A lába piszkosul fájt, és mintha vérezne is. Biztosan megvágta valami a zuhanás közben.

Lövéseket hallott a feje fölött, gyorsabban kezdett mászni. Amikor elérte a sövényt, széthajtotta az ágakat, és átnézett a túloldalra. Fényszórók világították be az egész udvart. Mia látta, hogy Jack a veranda egyik hatalmas oszlopa mögött talált fedezéket.

Legalább három irányból lőttek rá. Egyfolytában golyók csapódtak az oszlopba, a szilánkok szanaszét repültek. Mia kereste, honnan jönnek a golyók, célt akart találni, amire lőhet.

Felemelte a pisztolyt, és mozdulatlanul tartotta két kézzel. Amikor meglátta az egyik fegyverest a ház oldalánál, leadott egy lövést. A férfi a földre zuhant.

— Ezt neked, rohadék! — motyogta Mia.

— Mia, a fenébe is! Megmondtam, hogy tűnj el innen! — ordította Jack.

— Nagy szart! — felelte Mia a foga között.

Összerezzent, amikor golyó csapódott a sövénybe, alig valamivel a feje mellett. Arrafelé célzott, ahonnan a lövés jött, és vakon viszonozta a tüzet, jobbra-balra mozgatva a kezét.

Dobogást hallott, és valaki hátrahúzta. Jack rántotta ki a bokrok közül, aztán legurult a domboldalon, magával sodorva a lányt is.

Fájdalom hasított a testébe. A szája telement homokkal, a haja belegabalyodott az ágakba és a kövekbe, ahogy végigbukfenceztek a domboldalon, és megálltak az árokban.

Golyók csapódtak a földbe körülöttük. Hallotta, hogy Jack szitkozódik fájdalmában.

A férfi a testével takarta, érezte a mellén a lány szívverését. Szaggatottan lélegzett, de nem állt meg. Felrántotta a lányt a földről, és a birtokot határoló kőkerítéshez rohantak. Csak másfél méter magas, de nem könnyű a golyózápor közepette átverekedni magukat rajta.

Jack nem hagyott időt a töprengésre, hogyan fognak átjutni az akadályon. Egyszerűen felkapta Miát és áthajította a kerítésen. A lány a földre zuhant a túloldalon, másodpercekkel később Jack is mellé ugrott. Golyók záporoztak a levegőben. Jack magával vonszolta a lejtőn, aztán meglapultak az út menti árokban.

— Jack, eltaláltak? — kérdezte Mia.

A férfi nem válaszolt azonnal, ezért a lány megrázta.

— Hagyj békén! — förmedt rá a férfi. — Adj egy percet!

Néhány pillanatig a mély árokban feküdtek, a kemény föld nyomta Mia hátát. Végül Jack lekecmergett róla, oldalra gurult.

— Be kell szaladnunk az erdőbe! Ha elég mélyre jutunk, lerázhatjuk őket.

Mia megijedt, amikor arra gondolt, hogy mezítláb és félig meztelenül kell a sűrű erdőben rohannia. De a gondolat, hogy itt maradnak, és lelövik őket, még ijesztőbb volt.

Jack nehézkesen felállt. Mia érezte, hogy vér cseppen az arcára. Jack vére.

— Eltaláltak — suttogta.

— Csak egy karcolás — felelte a férfi. — Menjünk, mielőtt ideérnek a lámpákkal!

Kéz a kézben átszaladtak az úton a biztonságot jelentő fák közé. Bevetették magukat a sűrű bozótosba és vakon rohantak befelé.

Örökkévalóságnak tűnt, mire Jack lassított.

— Szükségünk van egy helyre, ahol elrejtőzhetünk és összeszedhetjük magunkat.

A hangja remegett, mintha nagy fájdalmai lennének. Mia megrémült. Mi van, ha komoly a sebe? Egyedül biztosan képtelen kiverekedni magát az erdőből.

Megállapodtak egy patakmederben, ami szinte teljesen kiszáradt a nagy forróságban. Lecsúsztak a magas part mentén, és a kemény mederfalnak támasztották a hátukat.

— Hol találtak el? — kérdezte Mia, és tapogatta Jack testét.

— Ne aggódj miattam! — felelte a férfi kurtán. — Jól vagy?

Átölelte a lányt, és a mellére vonta.

Mia elhúzódott.

— Jól vagyok, Jack, hála neked. De mondd meg, hol találtak el, a pokolba is!

— A karomon — felelte Jack. — Csak egy karcolás. Nem hiszem, hogy átment rajta a golyó.

Mia odanyúlt a sötétben. Jack felkarja nedves és ragadós volt a vértől. A lány a hüvelykujjával kitapogatta a sebet. Jack felszisszent, amikor a hozzáért.

— Bocs.

Jack a másik kezét a lány arcához emelte.

— Sajnálom, Mia. Sajnálom, hogy ezt kellett művelnem veled.

Mia arcát elöntötte a forróság. Hogyan mondja el neki, hogy az, amit megalázónak kellene éreznie, szexuálisan élete legizgalmasabb élménye volt? Szégyellte bevallani, de mindent elfeledtetett vele, amikor Jack megérintette. Nem számított, hogy figyelik őket, vagy hogy eladhatják, mint egy árucikket. Néhány röpke pillanatig az övé volt.

— Nem kell sajnálnod — mondta végül csendesen. — Az én hibám, hogy ekkora bajba keveredtünk.

— Azt akarom, hogy elmondj nekem mindent, ha megússzuk élve ezt az egészet.

Gombóc nőtt a lány torkában. Vajon hogy fog reagálni Jack, amikor rájön, miért tartóztatták le? Ezt sokkal jobban szégyellte, mint azt, hogy sztriptíztáncosnő lett, vagy bármit, amit tennie kellett a letartóztatása óta. Jack sohasem értené meg.

— Azt hiszem, csökken a vérzés — mondta. A vér sűrűbb és ragadósabb lett a keze alatt. — Bárcsak beköthetném valamivel a karodat, hogy ne menjen bele a kosz.

— Elkéstél vele — válaszolta Jack. — Ráadásul, köztünk legyen mondva, nem vagyunk túl jól ellátva ruhákkal.

Humor csillant közönyös hangjában. Mia nevetett. A tenyerét a szájára tapasztotta, hogy elnyomja a hangot, de a nevetése szinte hisztérikussá vált.

Istenem, össze kell szednie magát. Nem viselkedhet úgy, mint egy pisis kislány. Üldözik őket, lőnek rájuk, és Jacknek egyáltalán nem egy nyafka macskára van szüksége. Lenyelte a maradék kétségbeesését. Kis híján csuklani kezdett tőle.

— Bocsánat.

Jack előrehajolt és hosszú csókot nyomott a homlokára.

— Indulnunk kell! Telefont kell találnom! Felhívtam az egyik cimborámat a Rangereknél, mielőtt bementem érted. Itt nem bízhatunk meg senkiben, főleg a helyi zsarukban nem.

— Tudom — mondta Mia ingerülten.

— Megsérültél? — kérdezte Jack és felegyenesedett.

— Nem — hazudta Mia.

Számtalan vágás és horzsolás volt a testén. A lába vérzett, de nem volt életveszélyes. Nem akarta, hogy Jack aggódjon miatta, amikor az a legfontosabb, hogy eltűnjenek az üldözőik elől.

— Merre induljunk?

— Követni fogjuk a patakmedret — közölte Jack. — Csendesebben haladhatunk, mert az alja homokos és kavicsos.

Nem is beszélve arról, hogy a talpuknak mennyivel kellemesebb.

Miután fél mérföldet haladtak a mederben, Miának eszébe jutott valami. A kezét Jack vállára tette, és megállt.

— Mi a baj? — kérdezte azonnal a férfi.

— Jack, tudom hová mehetnénk. Van egy barátom, aki a szomszéd megyében lakik, és a cimborája az ottani seriffhelyettes. Megbízhatunk bennük. Segíthetnének nekünk, amíg az embereid ideérnek.

— Ki az a barát, és honnan tudod, hogy megbízhatunk benne?

— A neve Ryder, a cimborája Mac. Sokat lógtunk együtt. Mac nincs aktív szolgálatban, mert megsebesült nemrégiben. El akarnak majd költözni a városból, de néhány napja, mikor beszéltem Ryderrel, még azt mondta, egy hétig maradnak.

— Véletlenül nem ő a nagydarab motoros fickó? — kérdezte Jack szárazon.

Mia nézte a sötétben, és megpróbálta leolvasni az arcáról a gondolatait.

— Honnan tudod, hogy néz ki?

— Láttam veled az első este a bárban.

— El akart búcsúzni — felelte a lány halkan. — Nagyon jó barátom.

— Kérdés, hogyan jutunk el hozzájuk — szólt közbe Jack.

— Ryder megadta nekem a számát. Felhívhatnánk és eljöhetne értünk. Ha Mac is vele jönne, a helyi zsaruk nem gyanakodnának.

— Ami azt jelenti, hogy továbbra is telefont kell találnunk — jegyezte meg Jack. — De itt, a semmi közepén úgysem fogunk.

— Igen — motyogta Mia, miközben Jack ismét elindult.

Követte a férfit, ahogy egyre mélyebbre hatoltak az erdőben.

A meder időnként összeszűkült, és helyenként víz is volt benne. A sárban tocsogtak. Mia hálás volt, hogy nem látott semmit, tudni sem akarta, min lépkedett keresztül.

— Fényt látok ott elöl — szólt hátra Jack halkan.

— Lehet, hogy egy főút vagy egy bolt.

Hátranyúlt és megfogta Mia kezét. Az apró gesztusra a lány szíve hevesebben kezdett verni, ezúttal nem a rémülettől. Biztonságban érezte magát, akármilyen nevetséges is volt ez abban a helyzetben. Amikor Jack érintette, úgy érezte, semmi sem okozhat fájdalmat neki.

Közeledtek a távoli fény felé. A meder kiszélesedett, és a víz a bokájukig ért. A távolból zaj hallatszott. Jack lerántotta maga mellé a lányt, a testével védelmezőn eltakarta.

— Egy kocsi — suttogta. — Kijutottunk az útra.

Váltak, amíg a jármű elhúzott előttük és beleveszett a sötétségbe.

Jack lassan felegyenesedett.

— Maradj itt egy percig! Kimegyek és körülnézek.

Mia a vízben guggolt. Remegett. Nem annyira a hidegtől, mint a kimerültségtől, ahogy az izgalom kezdett alábbhagyni.

Néhány perccel később Jack lecsúszott a patakmederbe és a kezét a vállára tette.

— Van egy ház fél mérföldre innen az út mellett. Nincsenek otthon, megnéztem. Ha szerencsések vagyunk, van ott egy telefon, amit használhatunk.

— És talán ruha is, amit ellophatunk — tette hozzá Mia.

Jack segített neki felmászni a meredek parton. Végigdülöngéltek a kavicsos úthoz vezető rövid szakaszon.

— Sietnünk kell. Meg tudod csinálni? — kérdezte Jack.

— Mehetünk! — felelte a lány.

Átszaladtak az úton, és átvágtak a mezőn. Egyetlen csillag világította meg az útjukat. Mia a hosszú, kanyargós bejáró előtt álló postaládára nézett. Megjegyezte a címet, és az út számát, majd Jack után rohant, hogy utolérje.

A kövek fájdalmasan nyomódtak a sarkába. Meleg vér ömlött végig a lábán, és éles tüskék csapódtak a térdéhez. Horzsolások voltak az oldalán, a bordái alatt, alig kapott levegőt tőlük.

Megkerülték a házat. Régi, kopott autó állt a garázs hátuljában. Egyetlen lámpa világított ki az éjszakába a ház ablakán keresztül.

— Lehet, hogy valaki mégis itthon van? — suttogta Mia.

Jack leguggolt a garázs mögött, és igyekezett rendbe szedni a légzését.

— Meg kell néznem közelebbről. Kapcsolatba akarok lépni Kennyvel, és elmondani neki néhány dolgot. Nem akarom, hogy vakon érkezzen. De ez ráér azután is, hogy összejöttünk a zsaru barátoddal.

— Mit csináljunk? — kérdezte a lány.

— Reménykedjünk, hogy senki nincs itthon — válaszolta Jack. — Gyerünk! Semmire sem megyünk, ha csak itt csücsülünk.

A hátsó ajtó felé siettek. Jack előrántotta a fegyverét, és a hátát a ház oldalának támasztotta. Bekukucskált az ablakon, és intett a lánynak, hogy bukjon le.

— A konyhában nincs senki. A többi szobában sötét van. Vagy elmentek, vagy alszanak. Látok egy vezeték nélküli telefont a konyhapulton. Várj itt. Bemegyek és megszerzem. Itt kint is használhatjuk.

Mia lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy Jack az ajtóhoz nyúlt. Megkönnyebbülésére nem volt bezárva, és hang nélkül kinyílt. A férfi bement a házba, ő pedig szorosabban markolta a fegyvert.

Két perccel később a férfi visszatért a telefonnal a kezében. Intett neki, hogy kövesse a garázshoz.

— Itt elbújhatunk, amíg telefonálsz — mondta Jack, és Mia kezébe nyomta a készüléket.

Tizenkettedik fejezet

A lámpa a garázs felett halvány fénybe vonta a rejtekhelyüket az épület oldalában. Jack hallgatta, ahogy Mia halkan a telefonba beszél. Rettenetesen bosszantotta, hogy a motoros fickótól kérnek segítséget, de tudta, hogy nélküle nem tudja kijuttatni magukat innen.

Megsebesült, és a lány is. Látta a vért Mia lábán, meg a rengeteg vágást és horzsolást. Mégis, egy szóval sem panaszkodott. Alábecsülte őt.

Vajon mi történt vele abban a néhány órában, amíg szem elől vesztette? El akarta kapni Drake-et, meg akarta ölni, amiért Miához ért. Remélte, hogy időben érkezett, és még nem volt alkalma kezelésbe venni a lányt.

Mia megfordult a telefonnal a kezében.

— Eljönnek értünk — mondta halkan.

— Mennyi idő? — kérdezte Jack.

— Talán harminc perc — felelte a lány és megvonta a vállát.

— Gyere ide! — mondta neki Jack.

Mia hozzábújt, Jack pedig magához szorította. Aztán megfordította, és felhúzta az ingét. Végigsimított a testén, megnézte, nem sebesült-e meg. Meg akart bizonyosodni róla, hogy jól van. Visszafordította, megfogta a csuklóját, és összeráncolta a homlokát, amikor meglátta a horzsolásokat. Kikötötték. Lehajolt, és megcsókolta a lány csuklóját.

— Mit műveltek veled? — kérdezte rekedten.

Mia komolyan a szemébe nézett. Kék szeme csillogott a halvány fényben.

— Csak amit látsz, semmi mást.

Összetámasztották a homlokukat.

— Sajnálom, Mia. Úgy sajnálom, hogy ezt kellett tennem. Csak remélhetem, hogy nem gyűlölsz majd, mikor ez az egész véget ér.

A lány átkarolta a nyakát. A teste összeolvadt vele, izgalmában lehunyta a szemét. A férfinak tetszett, hogy ennyire összeillenek. Mia annyira finom és édes.

— Nem gyűlöllek — suttogta a lány.

A férfi szorosan tartotta, kócos haját simogatta.

— Pedig kellene. Megbocsáthatatlan, amit tettem.

Meglepetésére a lány elhúzódott, és lassan a szájához érintette az ajkát. Gyöngéd, finom, és fájdalmasan édes csók volt. Jack moccanni sem mert, nehogy elrontsa a pillanatot.

— Megmentettél — suttogta a lány. — Hogy lenne ez megbocsáthatatlan?

A férfi hosszan rámeredt. A lány egyre több meglepetést okozott neki. Mindig törékenynek tartotta, akire vigyáznia kell. Ehhez a szerephez szokott. Mia új arca elgondolkodtatta. Lehet, hogy nincs is rá annyira szüksége, mint ahogy gondolta? Hisz egyáltalán nem gyenge. Acélos erő rejtőzik a megtévesztően törékeny külseje mögött.

Lehet, hogy neki van inkább szüksége rá. Az érzés zavarba hozta.

— El kell tűnnünk, mielőtt az itteniek hazaérnek — szólalt meg Jack. — Visszamehetünk a patakhoz. Elég mély ahhoz, hogy ne lássanak meg bennünket az útról.

Mia odaadóan a kezébe tette a sajátját. Lehajolva mentek. Amikor elérték az utat, Jack szétnézett, aztán maga elé tolta Miát. Amilyen gyorsan csak tudtak, átrohantak a túloldalra, és lecsúsztak az árokba.

Jack a karjába vette a lányt, és szorosan tartotta, amíg váltak. Néhány perc után a férfi megszólalt.

— Milyen kocsija van a barátodnak?

— Egy piros Dodge — felelte. — Jó emberek, Jack — tette hozzá, amikor megérezte, hogy a férfi nem szívesen bízik idegenekben.

— Igen, reménykedjünk benne, hogy a zsaru barátod nem pendül egy húron az itteniekkel.

— Biztosan nem — felelte a lány szárazon.

Ahogy múlt az idő, Mia felengedett a karjában, a teste a férfiéhoz simult. Jack a fejét simogatta, és a tarkóját csókolgatta. A karja pokolian fájt, de legalább a vérzés úgy-ahogy elállt. Ha alaposan kitisztítják és bekötözik, nem lesz semmi baj. Inkább Mia miatt aggódott. Épphogy csak meg tudta vizsgálni a sebeit a garázs halvány fényében.

Amikor egy közeledő autó hangját hallotta, megfeszült a teste. Mia összerezzent a karjában. Jack az ujját a lány ajkára tette.

— Megnézem — motyogta. — Maradj itt, amíg nem hívlak!

Előhúzta a fegyverét, és kimászott az árokból. Egy autó tartott feléjük, országúti világítással. Okosnak kell lennie, különben nem lát majd semmit a fényárban.

Biztosra akart menni. Megvárta, míg a kocsi elég közel ér hozzá, aztán az út közepére ugrott, előrántotta a fegyverét, és a vezetőoldalra célzott.

Az autó csikorogva megállt. Két másodpercen belül Jackre egy pisztoly csöve szegeződött. Mexikói felállás. Pedig egyikőjük sem mexikói.

Egy másik férfi is kiszállt az autóból, de nem foglalkozott Jack-kel. A motoros fickó volt az.

— Mia? — kiabált. — Merre vagy, kislány?

Jack feszültsége engedett kissé. Aggodalom érződött a fickó hangjában. A másik — feltehetően Mac — nem beszélt, csak Jackre szegezte a fegyverét. Aztán megszólalt:

— Nem szeretem, ha fegyvert fognak rám. Főleg, miután fölkeltem az illető kedvéért az éjszaka közepén.

Jack leengedte a pisztolyt, és a nadrágjába dugta. Odasietett, ahol Mia lapult, lehajolt, és odanyújtotta a kezét.

— Biztonságos. Feljöhetsz.

Jack felhúzta maga mellé az árokból. Mia azonnal a motoros fickóhoz szaladt.

Mac odalépett hozzájuk, de a fegyverét még mindig a kezében tartotta.

— Szerintem hagyjuk a formaságokat, tűnjünk el innen a fenébe!

— Megsebesültél, kislány? — kérdezte a motoros fickó, és átölelte Miát.

— Jól vagyok, Ryder, csak menjünk innen!

Jack birtoklón átölelte a derekát, és beültette a hátsó ülésre. Ryder az utasülésre huppant, Mac pedig átment a vezetőoldalra.

Miután elindultak, Mac Jackre nézett a visszapillantó tükörből.

— Remélem, elárulod, mi a fene folyik itt!

Jack Mia vállára tette a karját, és magához húzta.

— A nevem Jack Kincaid. Texas Ranger vagyok. Ma éjjel Miát elrabolták, és el akarták árverezni szexuális rabszolgaként.

Rydernek elakadt a lélegzete.

— A szemét állatok!

— Hogy jön ide a helyi rendőrség? — kérdezte Mac. — Ryder azt mondta, Mia szerint nem bízhatunk bennük.

— Tényleg nem — válaszolta Mia csendesen.

Néhány perc után a kavicsos útról az autóútra kanyarodtak.

— Bukjatok le! — utasította őket Mac szárazon. — Lezárták az utat előttünk. Nem értem, mi történik itt, de remélem igazat mondtok, mert én most hazudni fogok.

Jack lerántotta Miát a kocsi padlójára és ráfeküdt. Ryder néhány táskát dobott Jackre. Mi a fene van bennük? Tégla? — szuszogott Jack.

A kocsi lassított, Jack visszatartotta a lélegzetét. Hallotta, hogy Mac mond valamit. Biztosan felvillantotta a jelvényét. A rendőr valami őrült pszichopatáról beszélt, aki elszabadult, és egy nőről, akit kábítószer-birtoklásért köröznek.

Néhány másodperc múlva elindultak, Jack megkönnyebbült.

— Most már felkelhettek — szól hátra Mac. — Tiszta a levegő.

Jack felmászott az ülésre, és felsegítette maga mellé Miát.

— Jól vagy? — kérdezte halkan.

Mia bólintott és hozzábújt.

— Közel vagyunk a házamhoz — mondta Mac.

Negyedórával később egy kis ház bejárójára hajtottak. Mac és Ryder kiugrott, Jack is kiszállt a hátsó ülésről. Kinyújtotta a karját, Mia rátámaszkodott, és kimászott a kocsiból. Megpróbálta lejjebb húzni az inget, hogy lehetőleg minél többet takarjon.

Amikor beléptek a házba, Jack meglepődve látta, hogy egy csinos lány Mac karjaiba ugrik, vágyakozó csókot nyom a szájára, majd ugyanezt teszi a motoros fickóval is. Utána pedig Miára néz, és a szeme összeszűkül. Jack baljós tekintettel méregette. Cseppet sem volt ínyére valami sznob csirke, aki lenézi Miát.

Mac védelmezőn Kit elé lépett, a karját keresztbe tette a mellkasán.

— Figyeljetek ide! — szólt Mia fáradtan. — Nem tudnánk megspórolni ezt a kakasviadalt? Megígérem, hogy Kit és én nem fogunk egymásnak esni.

Ryder aggódva nézett Miára.

— Miért nem mész és zuhanyzol le, kicsi lány? Szerzek neked tiszta ruhát.

— Mindkettőnkre ráfér a zuhany — vágta rá Jack, és nem érdekelte, hogy a többiek mit gondolnak.

— Semmi gond, megmutatom, hol a fürdőszoba, és szerzek valamit, amit felvehettek.

Jack Mia hátához érintette a kezét, és előreengedte. Követték Rydert a nagy hálószobába.

— Teszek néhány ruhát az ágyra nektek.

— Köszönöm, Ryder — felelte Mia.

— Bármikor, kicsi lány.

Amint Ryder kilépett a szobából, Jack a fürdőszobába ment Miával.

— Mi a pokol van itt? Úgy érzem magam, mintha a piroslámpás negyedben járnék.

Mia felnevetett.

— Mac, Ryder és Kit különös kapcsolatban élnek, azt hiszem.

Jack felhúzta az egyik szemöldökét.

— Úgy érted, hogy együtt vannak? A motoros fickó mindkettővel kavar?

— Nem, Jézusom, dehogy! — Mia kacagni kezdett. — Ó, Istenem, ha Mac és Ryder hallaná, mit mondtál, biztosan megölnének. Ők…, tudod…, nos…, mindketten szeretik Kitet.

Jack hitetlenkedve nézett rá.

— Őrület. Én képtelen lennék megosztani a nőmet egy másik férfival.

A lány hosszan ránézett, a szemében érzelmek izzottak.

— Azt el is hiszem.

Jack megnyitotta a zuhanyt, és lehúzta a szétszakadt farmerját. Mia ingének aljához nyúlt, és lassan kibújtatta belőle. Nagyon figyelmes volt vele, vigyázott rá, nehogy fájdalmat okozzon. A lány teste azonnal vággyal válaszolt.

Jack belépett a meleg vízsugár alá, és behúzta maga után Miát. A víz záporozott rájuk. Jack a kezébe vette a lány arcát, lehajolt és megcsókolta.

A víz végigfolyt a lány mellén. A mellbimbója összerándult és megkeményedett. Jack képtelen volt ellenállni, megérintette. A tenyerébe vette a lány mellét, és az ujjával simogatta a bimbóját.

Sampont öntött a kezébe, aztán dörzsölni kezdte Mia haját. Beszappanozta a teste többi részét is. Óvatosan közelített a sebekhez és a horzsolásokhoz. Lemosta a piszkot és a vért a lábáról, kitisztította a nagy sebet a vádliján.

Aztán beszappanozta a saját testét is, majd gyorsan leöblítette, hogy minél hamarabb újra a gondjaiba vehesse a lányt. A zuhany alá tolta, lemosta a habot és a piszkot a bőréről. Dörzsölgette, simogatta a testét, igyekezett megszabadítani minden érintéstől, ami nem tőle származott.

Mia felnyögött, az odaadás édes hangja hagyta el a száját. Magáévá kell tennie most azonnal.

— Akarlak — suttogta Jack a fülébe. Nem kérés volt, inkább parancs, akármilyen gyengéden is hangzott.

Jack a combja alá nyúlt, és könnyedén az ölébe vette. A farka megmerevedett és előremeredt. Az egyik kezével Miát tartotta, a másikkal a puncijához tette a péniszét, aztán szépen lassan ráengedte a lányt.

Mia a férfi derekára fonta a combját, összekulcsolta a bokáját. Jack a tenyerébe vette a fenekét, le-fel mozgatta. A farka ki-be járt a testében.

Sietve, türelmetlenül dugta. Nem volt idejük rá, hogy lassan, kimérten szeretkezzenek. Nem mintha Jack egyébként képes lett volna ilyesmire. A szükség és a kirobbanó vágy olvasztotta eggyé őket. Mia feneke Jack combjához csapódott, a csattogó hang túlszárnyalta a folyó vízsugárét.

A férfi érezte, hogy a heréje megfeszül. Lehajtotta a fejét, és a fogát a lány finom bőrébe mélyesztette a nyakán. Mia a fülébe lihegett, és még erősebben szorította a karjával.

Jack rögtön elment, forró magja elárasztotta a lány belsejét. Tudta, hogy a lánynak még nem volt orgazmusa. Egyszer-kétszer még megtolta, hogy teljesen kiélvezze az orgazmus gyönyörét.

Elzárta a vizet, aztán kivitte a lányt a zuhanyzófülkéből. Nem akarta, hogy elüljön benne az izgalom, Mia már közel volt a csúcshoz. Letette a fürdőszobaszekrényre, és szélesre tárta a combját.

A puncija sötétrózsaszín volt a behatolásaitól. Ott ült kitárulkozva előtte, szeméremszőrzete, amely sötét vonalat rajzolt fehér bőrére, a víztől és a spermától nedvesen csillogott.

Jack két ujjával beléhatolt, a hüvelykujjával a csiklóját simogatta. A másik kezét Mia farpofái közé süllyesztette. Egyik ujjával a szűk ánuszát kezdte kényeztetni.

Folyamatosan izgatta a lány punciját és csiklóját, majd bedugta az egyik ujját az ánuszába. Mia összerándult a kéretlen behatolásra, és felnyögött a kéjtől.

A teste magatehetetlenül vonaglott a fürdőszobaszekrényen. Hívogató vágy hatalmasodott el rajta.

— Milyen közel vagy? — hörögte Jack halkan.

— Ó, istenem! — lihegte Mia. — Kérlek, ne hagyd abba!

— Eszem ágában sincs abbahagyni, édes. Azt akarom, hogy elmenj a kezemtől.

Jack még egy ujját becsúsztatta a lány ánuszába. Mia megőrült a kéjtől. Az ágyékát a férfi kezének feszítette, ahogy egyre nagyobb magasságokba szárnyalt. A puncija összerándult és benedvesedett a férfi ujjai körül.

— Ez az! — mondta halkan Jack. — Engedd el magad!

Megsimogatta a csiklóját. A lány teste összerándult, és elernyedt. Óvatosan kihúzta belőle az ujját, és a karjába vette, miközben a kéj utolsó hullámai végigfutottak a testén.

— Öltözzünk fel, és oldjuk meg végre ezt az egész zűrzavaros ügyet!

Tizenharmadik fejezet

Mia remegő lábbal lépett be a hálószobába, ahol Ryder ruhát tett az ágyra mindkettőjüknek. Teljesen kielégült. Valahogy sikerült felvennie az inget és a melegítőalsót, mielőtt a lába feladta volna, aztán az ágyra rogyott.

Jack felvett egy pólót, és egy nadrágot, ami egy kicsit nagy volt rá. Odalépett Miához, és a kezébe vette az állát.

— Tudom, hogy fáradt vagy, de menjünk ki, és beszéljünk a barátaiddal. Nekem fel kell hívnom Kennyt, és meg kell tudnom, merre jár. Szerintem nemsokára ideér. Megígérem, ha ennek vége, egy hétig alhatsz.

Mia megpróbált mosolyogni, de nem volt hozzá elég energiája. Nagyot sóhajtott, felállt, és az ajtóhoz ment.

Mac, Ryder és Kit a nappaliban álltak. Felnéztek, amikor Jack és ő belépett. Mac karba tett kézzel, türelmetlenül vizslatta őket.

— Melyikőtök mondja el nekem végre, hogy mi történt? — kérdezte.

Jack Mia vállára tette a kezét.

— A gennyláda, akinek Mia dolgozott, megpróbálta elárvereztetni ma éjjel. Ha nem megyek oda, és törünk ki, már úton lenne valami beteg állathoz, aki szexuális rabszolgaként tartaná otthon.

Mac tekintete elsötétült, Ryder halkan káromkodott.

— Miért nem a helyi rendőrséghez fordultál? — kérdezte Mac.

— Mert ők is benne vannak — mondta Mia halkan.

Jack a szeme sarkából nézte fürkészve.

— Talán le kellene ülnöd, mielőtt összeesel, és elmesélni mindent, amit tudsz — mondta Mac kedvesen.

Kit hűvösen nézett Miára, de a tekintete kissé megenyhült.

— Hozzak nektek valamit inni?

Mia megrázta a fejét, leült a díványra. Jack állva maradt.

— Szerintem a bíró is egy húron pendül velük — mondta Mia. Mély levegőt vett. Tudta, hogy el kell mondania az egész történetet.

— Hat hónappal ezelőtt kerültem a városba. Nem terveztem, hogy sokáig maradok, csak megálltam a gyorsétteremnél, ettem valamit, és mikor kimentem, a kocsim nem akart indulni. Az egyik helyi zsaru szólt, hogy a sógorának van egy műhelye. Oda vontattak, és azt mondták, hogy a javítás több száz dollárba kerül majd. Annyi pénzem nem volt — tette hozzá szégyenlősen, nem akart Jack szemébe nézni.

— A műhely tulajdonosa azt mondta, van egy kis munka, amit el kéne végezni. Ha kisegítem, ingyen megjavítja a kocsit. Belementem. Azt akarta, hogy vigyek el egy táskát egy címre a város másik végébe.

Hallotta, hogy valaki felnyög, de nem tudta, ki volt, nem nézett fel. Az ölébe tette a kezét és folytatta.

— Félúton lemeszeltek. Ugyanaz a rendőr volt, aki a szervizbe vontatta a kocsimat. Átkutatta az autót, és drogot talált a táskában. Letartóztatott.

— A szemetek! — kiáltotta Jack. — Klasszikus átverés.

— Mielőtt feljelentettek volna, ujjlenyomatot vettek, vallomást tettem, satöbbi. Ekkor jelent meg Martin.

— Ki az a Martin? — szólt közbe Mac.

— Az övé a sztriptízbár — felelte Mia. — Szóval megjelent, és felajánlotta, hogy kifizeti az óvadékot, és elsimítja az ügyet, ha cserébe nála dolgozom. Később jöttem csak rá, hogy sztriptíztáncosnőt akar csinálni belőlem. Először tiltakoztam, de világossá tette — és a seggfej zsaru úgyszintén -, hogy azon nyomban letartóztatnak, börtönbe zárnak kábítószer-birtoklásért, ha nem teszem, amit mondanak. Többször céloztak rá, hogy a bíró közeli barátjuk, és súlyos ítéletre számíthatok.

— A pokolba! — mondta Jack, és ökölbe szorította a kezét. — Megölöm azokat a rohadékokat!

Mia akkor nézett fel rá először, mióta elkezdte mesélni a történetet. Nagyot nyelt.

— Jack, én tudtam, mi van a táskában. Tudtam, mit kér tőlem. Belementem, bűnös vagyok. Ha ez az egész kiderül, börtönbe zárnak.

Jack hosszan ránézett, a szemében düh izzott.

— Én pedig azt mondom, ha odafigyeltem volna rá, hogy valaki a gondodat viselje, ez soha nem történt volna meg.

— Szóval ő az a seggfej, aki fájdalmat okozott neked — mondta Ryder, felismerve a helyzetet. — Mindig is kíváncsi voltam rá, miért olyan szomorú a szemed.

— Kérlek, Ryder — csitította Mia.

Jack Ryderre nézett.

— Igen, én vagyok az a seggfej. Ugyanaz a seggfej, aki nem fogja tétlenül nézni, hogy megint bántsák!

— Nem térhetnénk vissza a mostani problémánkhoz? — kérdezte Mac felemelve a tenyerét. — Van egy kis gond. Ha az öreg Allen bíró egy követ fúj ezzel a Martinnal és legalább egy rendőrrel, akkor lefogadom, hogy a seriff is benne van. Messzire elér a kezük.

Jackhez fordult.

— A legjobb lesz, ha idehívod a Ranger barátaidat. Az a baj, hogy nincs kézzel fogható bizonyítékunk, anélkül pedig nem tartóztathatunk le rendőröket, nem is beszélve a bíróról. Ezer éve ők irányítják a várost.

— El kell kapnunk Martint és Drake-et, aki Mia árverését szervezte — motyogta Jack. — Ők ketten biztosan köpni fognak.

— Nem akarok börtönbe kerülni — suttogta Mia. Összeszorította a szemét, ahogy az elmúlt hat hónap rémálma felidéződött benne.

Jack letérdelt elé, megfogta a kezét, és a szemébe nézett.

— Nem fogsz börtönbe kerülni. Nem hagyom. Hiszel nekem? Tudom, hogy cserbenhagytalak, de most bíznod kell bennem. Képes vagy rá?

A lány bólintott. Jack magához húzta, hosszan és szenvedélyesen megcsókolta. Amikor elengedte, a lány ajka forró volt és duzzadt.

Jack felállt, és Macre nézett.

— Felhívom Kennyt, de aztán Martin és Drake után kell erednem. Ha megtaláljuk őket, ők elvezetnek majd a többiekhez. Kiben bízhatunk a kollégáid közül?

— Hadd telefonáljak én is párat — mondta Mac. — Lehet, hogy nem a szabályok szerint fogunk eljárni, de megoldjuk, az biztos.

Jack elvigyorodott.

— Kedvellek téged.

A következő órában számtalan telefonhívást bonyolítottak le, és még több zsaru érkezett a házhoz. Mia álmosan kuporgott egy takaró alatt a díványon.

— Ryder mondta, hogy majdnem szétrúgtad a seggét, mikor otthagyott engem.

Mia felnézett Kitre, és halványan elmosolyodott.

— Mondtam neki, hogy egy seggfej.

— Leülhetek? — kérdezte Kit.

Mia megvonta a vállát.

Kit sóhajtott.

— Nézd, tudom, hogy nem kedvelsz, és ami azt illeti, én sem szeretlek túlságosan. Nagyon csinos vagy, és Ryder látta a melled. De sajnálom, ami veled történt.

Mia felnevetett.

— Ha jobban érzed magad tőle, elárulhatom, hogy Texasnak ezen a részén a férfiak fele látta a mellemet.

— Csak azért engedlek be a házamba, mert Mac nem látta — felelte Kit szárazon.

Mia kissé felengedett. Nem, ő és Kit soha nem lesznek barátok, de értékelte az őszinteségét. Nem fogja megmondani neki, hogy Mac is látta a mellét. Járt a klubban, amikor még ott táncolt.

Fegyverek kattanása, golyóálló mellények suhogása hallatszott. A szobában vagy egy tucat ember mozgolódott, az akcióra készültek. Beszélgettek, tervezgettek és motyogtak.

Aztán elkészültek. Jack Mia elé térdelt.

— Hamarosan visszajövök. Mindent rendbe hozunk, Mia, ígérem.

A lány előrehajolt és szenvedélyesen megcsókolta.

— Siess! — suttogta.

Jack felállt és Ryderre nézett.

— Itt maradsz velük, ugye?

— Hát, nem vagyok zsaru — felelte Ryder hanyagul. — Kizárt dolog, hogy magára hagyjam Kitet vagy Miát. — A két férfi megértő pillantást váltott. Kit Machez sietett.

— Kérlek, légy óvatos! — mondta neki halkan. — Nem akarom, hogy bajod essék!

Mac megcsókolta, az ajkát birtoklón szorította a lányéra.

— Nem lesz semmi baj, baby. Maradj itt, Ryder majd vigyáz rád! Jövök, amint tudok.

Mia figyelte, ahogy a férfiak kimennek az ajtón. Nem tehetett róla, de félelem szorította össze a mellkasát. Jack elmegy, és megvívja az ő harcát. Mellette kellene lennie, nem itt. Neki kellene most harcolnia.

— Készítek valami ennivalót — mondta Kit, ahogy az ajtó becsukódott. — Enned kéne valamit. Mikor ettél utoljára?

— Nem emlékszem — vallotta be Mia.

Kit a konyhába ment, egyedül hagyta Miát és Rydert a nappaliban.

— Jól vagy, kicsi lány?

Mia megrázta a fejét.

— Félek. Nem akarom, hogy bárkinek baja essen az én hibám miatt.

Csendben ültek. Kit egy tányérnyi szendviccsel és egy kancsó teával tért vissza. Mia csak majszolta az ételt, nem volt étvágya.

A nappaliban ültek, várták, hogy teljen az idő. Egyszer csak kopogtatást hallottak az ajtón.

Ryder felállt.

— Menjetek a konyhába, és maradjatok ott. Megnézem, ki az.

Mia követte Kitet a konyhába, a halántéka lüktetett. A mosogatóhoz ment, megnyitotta a csapot, a vízsugár alá tette a kezét, és az arcába csapkodta a vizet, hogy lenyugtassa magát.

— Nem tudok itt állni és várni — motyogta Kit. — Nem tudom, ki jött ide, de nem hagyom, hogy Ryder bajba kerüljön…

…egy sztriptíztáncosnő miatt. Kitnek ki sem kellett mondania, az arckifejezése mindent elárult. Mia nem vádolta. Neki sem tetszett volna, ha a férfi, akit szeret, egy senkiért kockáztatja az életét. Követte Kitet. Amikor beléptek a nappaliba, Mia ereiben megfagyott a vér. Ryder mellett két rendőr állt. Két Buford megyei zsaru.

— Mia Nichols? — kérdezte az egyik, és előrelépett.

Ryder káromkodott.

— Megmondtam, hogy maradjatok a konyhában!

— Letartóztatási parancsunk van ön ellen, Miss Nichols. Tegye a kezét hátra, és forduljon meg!

Mia rémülten bámult a két rendőrre.

— Mi a vád? — kérdezte rekedten, noha tudta. Tudta.

— Kábítószer-birtoklás és prostitúció.

A zsaru odament hozzá, megragadta a karját és megfordította. Hátracsavarta a csuklóját, és rákattintotta a bilincset. Aztán hátrahajlította a másik karját is és hozzábilincselte az előzőhöz, majd határozott hangon ismertetni kezdte a jogait.

— Ryder, tegyél valamit! — kiáltotta Kit.

— Ne! — mondta Mia. — Ne csináljatok hülyeséget. Nem éri meg, hogy miattam megsérüljetek, vagy meghaljatok. Csak keressétek meg Jacket, és szóljatok neki.

Ryder nem tudta, mit tegyen: szedje szét azon nyomban a két rendőrt, vagy hallgasson inkább Miára?

— Csak letartóztatnának téged is, Ryder! Nem hagyhatod egyedül Kitet — könyörgött Mia. — Az egyetlen reményem, hogy elmondjátok Jacknek, mi történt.

Ryder hosszan és keményen káromkodott.

— Ne aggódj, Mia! Kit és én elmegyünk veled.

— Maradjatok itt — kérlelte őket Mia. — Kérlek! Itt kell lennetek, amikor Jack megérkezik. Ne aggódjatok miattam, rendben?

A rendőrök kivitték Miát a járőrkocsihoz, és durván belökték a hátsó ülésre. A legrosszabb félelme valóra vált. Börtönbe dugják. Hogy segíthet rajta Jack ezek után?

Tizennegyedik fejezet

Mia a kis börtöncella sarkában ült, a térdét a mellkasához szorította. Ujjlenyomatot vettek tőle, lefényképezték, felolvasták a jogait, és egy cellába dugták. Mindent előírás szerint. Letartóztatták kábítószer-birtoklás és prostitúció miatt.

Mindegy, mi történt aznap éjjel Martinnal, a seriffel vagy a bíróval, ő mégiscsak börtönbe került. Meg kell fizetnie azért, amit tett.

Hangot hallott a folyosóról, és felnézett. Felállt, a cella ajtajához szaladt.

Itt van Jack?

A rácshoz nyomta a fejét, hátha lát valamit. A szívébe markolt a rémület. Nem Jack volt, hanem a rendőr, aki először letartóztatta, aki csapdába csalta.

Mia hátrálni kezdett. A szemét zsaru az! Mi is volt a neve? Fred? Frank? Mintha bármit is számítana. Talán a Faszfej illene rá legjobban.

— Nézzenek oda, csak nem Mia Nichols?

Kulcscsörgés hallatszott, majd a zár kattanása, ahogy a férfi kinyitotta az ajtót. Rémület és bizonytalanság szorította össze a lány szívét. Mit fog tenni vele? Senki nincs, aki megállíthatná, senki, aki segíthetne neki. Az egész rohadt őrs nyakig benne van.

A férfi, belépett a cellába, és becsukta maga mögött az ajtót. Kéjsóváran végigmérte a lányt, ahogy közeledett hozzá.

— Mit akarsz? — kérdezte Mia magabiztosabban, mint ahogy érezte magát.

— A helyedben kedvesebb lennék — felelte a férfi.

Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a haját. Mia elrántotta a fejét.

A férfi visszakézből megütötte, az ajka felhasadt.

Mia az arcához kapta a kezét. Megdöbbent, milyen gyors volt a pofon. Az ujja véres lett, ahogy hozzáért a szájához.

A férfi megragadta a nyakát és feltolta a falra. A keze a torkát szorongatta, az arcán érezte forró leheletét.

— Van valami, amit még el kell intéznünk, te kurva! Mindig jobbnak gondoltad magad nálam. Most már nem vagy olyan nagyra magaddal, mi?

A másik kezével letépte a lányról az inget. Mia keményen küzdött ellene, de a férfi keze úgy szorította a torkát, hogy csillagokat látott. A száját hirtelen a lányéra tapasztotta, csókolta, a nyelvét a szájába nyomta. Mia fuldoklott tőle, a tehetetlenség könnyei áztatták az arcát. A férfi csípője a testéhez nyomódott, érezte a merevedését, és tudta, ha nem tesz valamit, ott helyben megerőszakolja.

A férfi a nadrágjával babrált. Ha legalább elengedné a torkát!

Végül elvette a kezét, hogy kikapcsolja az övét. Mia levegő után kapkodott, és azon igyekezett, hogy elmúljon a szédülése. Egyelőre nem tett semmit, a megfelelő pillanatra várt. Eltűrte a férfi érintését, hogy a tökéletes pillanatban vághasson vissza.

Amikor elővette a farkát, Mia az elmúlt hat hónap összes dühét beleadta a rúgásba. A férfi hátrahanyatlott, üvöltött fájdalmában. Mia nem vesztegette az időt, ráugrott, megragadta gyorsan lanyhuló péniszét, és teljes erejéből megcsavarta. Ökölbe szorította a kezét, újra és újra a férfi arcába vágott vele.

— Rohadt kurva! — ordította a támadója.

Visszaütött, eltalálta a lány állát. Mia a földre zuhant, küzdött, hogy el ne ájuljon. Nem veszítheti el az eszméletét. Meg fogja erőszakolni, akár magánál van, akár nem. A férfi ráugrott, megragadta a karját és a feje fölé szorította. Mia lefejelte az orrát. A vér azonnal ömleni kezdett belőle. A férfi az arcához nyúlt, aztán dühödten Mia gyomrába öklözött. Az összes levegő kiszaladt a lány tüdejéből, fuldoklott. De vasakarata nem engedte, hogy elhagyja az ereje. A férfi arcába karmolt, és olyan mélyre vájta az ujját a szemébe, amennyire csak tudta.

A férfi leborult róla, sebesült arcát szorongatta. Mia remegve talpra állt. Lépéseket hallott a folyosóról, felnézett, és elszállt minden reménye. A másik zsaru volt az. Tehetetlen düh áradt szét benne. Kettejükkel nem fog tudni megbirkózni.

— Mi a fene történik itt? — kérdezte a rendőr, miközben a kulcsokkal babrált, hogy kinyissa a cella ajtaját.

Mia a túlsó sarokba menekült. Lehet, hogy megteszik, amiért jöttek, de biztos, hogy drága árat fizetnek érte. Várt, összegyűjtötte minden erejét, és felkészült a támadásra.

— A rohadt kurva megtámadott! — hörögte az első, miközben feltápászkodott.

A másik zsaru undorodva nézett rá.

— Mekkora seggfej vagy te, Moreland! Éppen szorul a hurok. Martint és Drake-et letartóztatták, te meg mindent kockára teszel egy pináért!?

Moreland megtörölte az orrát, amiből még mindig ömlött a vér.

— A ribancnak egy kis nevelésre van szüksége!

— Hagyd a fenébe! — mondta a másik zsaru. — Tűnj el innen és szedd rendbe magad!

Moreland és Mia gyűlölettel meredtek egymásra, majd a férfi lassan elindult az ajtó felé. Útközben megállt, visszafordult és felemelte a mutatóujját.

— Még nem végeztünk, ribanc!

Mia összes izma megfeszült, amikor a másik rendőr odalépett hozzá és az arcába nézett.

— Ha jót akarsz magadnak, felejtsd el, ami történt!

A fenyegető szavak után sarkon fordult, kiment a cellából, és becsapta az ajtót maga mögött.

Amikor eltűntek a folyosón, Mia megállíthatatlanul remegni kezdett. A földre zuhant, az arcát a kezébe temette. Hányinger fogta el, bemászott a sarokba és öklendezett.

Lassan felállt, a keskeny priccshez botorkált. Mindene fájt. Összetépett ingét magára terítette, és várt. Jackre várt. Remélte, hogy még idejében odaér.

Jack Macre bámult. Olyan erősen szorította össze a fogát, hogy hallotta a csikorgását.

— Hogy érted, hogy Miát letartóztatták?

Mac beletúrt rövid hajába.

— Ryder hívott. Két rendőr jelent meg a háznál Mia letartóztatási parancsával. Kábítószer-birtoklás és prostitúció.

— Prostitúció? Mi a fene?

A Clark megyei rendőrőrs előtt álltak, ahol Martint és Drake-et hallgatták ki. Jack akarta vallatni őket, de Kenny kitette a szűrét az épületből.

— A fenébe — átkozódott Jack -, vajon hová vitték?

— Ryder azt mondta, Buford megyéből jöttek. Biztos vagyok benne, hogy a megyei fogdában van.

Jack még egyet káromkodott.

— Ki kell hoznunk onnan. Nem bízom azokban a rohadékokban.

— Nem fog menni, hacsak Martin és Drake nem vall eleget, hogy megszerezzük a letartóztatási parancsokat. Addig nincs az a bíró, aki szabadon engedné.

Jack a rendőrőrs ajtajára bámult.

— Akkor talán a legjobb lesz, ha rábírjuk őket, hogy valljanak. Nem engedem, hogy Mia az éjszakát a börtönben töltse.

Majdnem összeütközött Kennyvel az ajtóban.

— Megszereztük, ami kellett. Letartóztatási parancsom van a seriff, a megyei bíró és a seriff néhány alkalmazottja ellen Buford megyében. Éppen oda tartunk, ha jönni akartok.

— Miát letartóztatták — mondta Jack. — Odamegyek, és megnézem, mit tehetek érte. Ki akarom hozni. Azt akarom, hogy ejtsék ellene a vádakat. Intézd el, hogy így legyen.

— Amint találok egy bírót, aki belemegy. Ott találkozunk.

Jack bólintott, aztán visszasietett Machez.

— Elviszel? — kérdezte kurtán.

Mac bólintott.

— Szállj be!

Tizenötödik fejezet

Amint beálltak a Buford megyei börtön parkolójába, Jack kiugrott a kocsiból és rohanni kezdett. Beviharzott a bejáraton, az íróasztal mögött ülő rendőr nem kis megdöbbenésére.

Elővette a jelvényét.

— Jack Kincaid vagyok a Texas Rangerektől. Ha jól tudom, itt tartják fogva Mia Nicholst.

A rendőr szeme furcsán csillogott. Zavarba jött, de azt mondta, hogy nincs náluk ilyen nevű fogva tartott személy.

Jack előrehajolt, és átrántotta a rendőrt az íróasztalon.

— Vagy elmondod, hol van, vagy esküszöm az élő istenre, itt rögtön kinyírlak.

— Jack, vegyél vissza! — szólalt meg Mac az ajtóban.

A rendőr előhúzta a fegyverét, és Jackre célzott vele.

— Tegyél le, te barom! Kurvára nem érdekel, ki vagy! Letartóztatlak egy rendőrtiszt bántalmazásáért!

— Na, akkor pofa be! — kiáltotta Mac.

Közelebb ment, és a fegyverével a bufordi rendőrre célzott.

— Dobd el a fegyvert! Jack, engedd el!

Jack visszalökte a rendőrt a székébe. Tompa puffanással ült le, majdnem hátraborult.

— Most pedig megmondod, hol van Mia Nichols!

— Hármas cella — motyogta a rendőr.

— Add ide a kulcsokat! — követelte Jack.

A rendőr a zsebébe túrt és odalökött Jacknek egy kulcscsomót.

— Menj egyedül! — mondta Mac. — Én szemmel tartom a barátunkat, amíg Kenny ideér.

Jack végigrohant a folyosón, és megállt a harmadik cella előtt. A szeme a priccsre szegeződött, ahol Mia feküdt összegömbölyödve. Bedugta a kulcsot a zárba, és feltépte az ajtót.

Odarohant, a lányhoz, a szíve a torkában dobogott.

— Mia? — suttogta.

Óvatosan megérintette a vállát. A torka összeszorult, amikor érezte, hogy a lány remeg.

Gyengéden megfordította. Rettenetes dühöt érzett, amikor meglátta a véres arcát. Ami még ijesztőbb volt: a torkán hatalmas zúzódás látszott. Megpróbálták megfojtani.

A lány inge szétnyílt, ahol el volt szakadva. Ökölnyi zúzódás kéklett a jobb oldalán.

— Mia, drágám, jól vagy?

Könnyek ömlöttek a lány szeméből, miközben Jack óvatosan a karjába vette. Istenem, legszívesebben ő is sírva fakadt volna. Üvöltött volna dühében. A lány remegett a karjában, az egész teste rázkódott.

— Mit tettek veled? — kérdezte elcsukló hangon.

— Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy — suttogta a lány. — Nagyon féltem.

Jack eltolta magától, hogy lássa az arcát. Az ujjával finoman megsimogatta, félrehúzta a haját az arcából. Az ajkát a homlokára tapasztotta, és forró könnyek szöktek a szemébe.

— Mit tett veled? — kérdezte szaggatottan.

— Nem hagytam magam — felelte Mia büszkén. — Azt hiszem, eltörtem az orrát.

Jack mosolygott, alig kapott levegőt, ahogy megpróbálta visszatartani az érzéseit.

— Ügyes vagy, baby!

— Ne hagyj itt! — könyörgött a lány, és még több könny ömlött a szeméből.

— Nem foglak, édes. Esküszöm, nem foglak. Kórházba viszlek. Most azonnal elmegyünk innen.

— Annyira féltem — suttogta. — Most, hogy itt vagy, már nem félek.

A szavak, amelyeket gyengéden a férfi fülébe suttogott, rég elfeledett érzéseket ébresztettek Jackben. Olyan érzéseket, amelyekről azt hitte, benne nem léteznek. Szégyellte bevallani, hogy valaha azt gondolta Miáról, gyenge.

Még véresen, sebesülten is áradt belőle az erő. Nagyon erős nő volt. A legkevésbé sem gyenge. Valójában ő volt a gyengébb.

Ha a lányról volt szó, olyan kiszolgáltatottnak érezte magát, mint egy újszülött.

Óvatosan felemelte a lányt, úgy vigyázott rá, akár egy kristálypohárra. Mia a fejét a vállára hajtotta és lehunyta a szemét. Egy könnycsepp gördült végig Jack arcán, ahogy vitte a folyosón. Amikor a bejárathoz ért, hűvös pillantással mérte végig a rendőrt, aki még mindig az íróasztalnál ült. Nagyon kellett erőlködnie, nehogy szélvészként kezdjen tombolni a dühe.

— Visszajövök, és halott ember vagy.

A rendőr arca elfehéredett.

— Nem én csináltam! — válaszolta védekezőn. — Moreland volt! Az idióta képtelen a farkát a nadrágjában tartani. A lány ellenállt, betörte az orrát. Hazaküldtem, hogy megmosakodjon.

— Gyerünk, haver! — mondta Mac csendesen. — Elviszlek a kórházba. Később majd elrendezzük a többit.

Jack mögötte ment, tomboltak benne az indulatok. Soha életében nem érezte magát ennyire feldúltnak. Mégis, amikor lenézett Miára, azonnal ellágyult ennyi gyengédség és bűntudat láttán. Legszívesebben térdre borult volna előtte.

Miát az ölében tartva beült az autóba. Vigyázott, nehogy beüsse valamijét. Nem akart újabb fájdalmat okozni neki.

Amikor megérkeztek a kórházhoz, Mac egy dzsekit nyújtott Jack felé.

— Takard be, ha gondolod — mondta Mac.

Jack bólintott, és a lányra terítette a dzsekit, hogy ne lássák.

— Köszönöm a fuvart, ne várj rám! Biztos vagyok benne, hogy Kennynek szüksége van rád.

— Visszajövök, és elmondom, mi történt — ígérte Mac.

Jack bevitte Miát. Nem tette le, még akkor sem, amikor a betegszobára vártak. Mikor végre behívták őket, az ágyra fektette és betakarta.

A vizsgálat alatt végig mellette volt, és fogta a kezét. Remegett a dühtől, mikor Mia a támadás részleteit mesélte. Legszívesebben megölte volna a rohadékot. A vérét kívánta. Levágná a farkát, és lenyomná a torkán. Soha életében nem érzett ilyen vadállati dühöt.

Amikor az orvos végül elment, Jack megsimogatta Mia arcát.

— Sajnálom, hogy ez történt veled, Mia. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott, és nem tudtalak megvédeni.

A lány fájdalmasan felnevetett.

— Sikerült megvédenem magam.

— Igen, tudom. Büszke vagyok rád. A másik zsaru azt mondta, alaposan szétrúgtad Moreland seggét.

Mia furcsán mosolygott a duzzadt ajkával.

— Nem hiszem, hogy a közeljövőben használni fogja a szerszámát.

Jack viszonozta a nevetését.

Mia arca elkomolyodott.

— Mi lesz velem, Jack? Börtönbe kell mennem egy időre? Nagyon félek.

Jack a tenyerébe vette az arcát.

— Nem mész börtönbe, Mia! Téged felültettek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem érdekes, hogy mi volt a táskában, a kezdetektől fogva félrevezettek. Martin és Drake úgy énekelt, mint a pacsirta. Ugyanezt művelték az összes csinos lánnyal, aki megjelent a városban. Kihasználták őket a sztriptízbárban, aztán eladták annak, aki a legtöbbet kínálta értük az árverésen. Évek alatt szép kis üzletté nőtte ki magát a dolog.

Könnyek áztatták Mia arcát.

— Olyan ostoba voltam — suttogta. — Bárcsak Dallasban maradtam volna. Lenne lakásom, munkám.

Jackbe fájdalom hasított. Jól tudta, miért hagyta ott a lány Dallast. Miatta. Behunyta a szemét és leszegte a fejét. Eszébe jutott a lány fájdalmas kijelentése, amikor azt mondta, hogy nem szerette, nem törődött vele. Rettenetesen szégyellte magát, mert igaza volt.

Nem törődött vele. Nem úgy, ahogy kellett volna. Egyfajta kötelezettségnek érezte, hogy vigyázzon a kislányra, aki elveszítette az apját a razzián. Mikor a lány eljött hozzá aznap éjjel, ártatlanul, teljesen levette a lábáról. Ám a munkája közbeszólt, és meg sem fordult a fejében, hogyan érinti ez majd Miát. Elment, hogy elvégezze a feladatát, a lányt a munkája mögé sorolta.

De most… Most rájött, hogy szerette. Szerette, de nagyon rosszul bánt vele. Sok fájdalmat és keserűséget okozott neki. Félő volt, ha vele marad, elvenné tőle, amit a legjobban szeret benne és összetörné. A lelkét. A bátorságát. Nem teheti meg, nem kényszerítheti, hogy megadja magát az ő domináns természetének.

— Jack — suttogta Mia.

A lányra nézett, kínzó érzései kiültek az arcára.

— Mire gondolsz? — kérdezte Mia.

Kinyújtotta a kezét, és az ujjával megérintette a férfi ajkát.

Jack megfogta a kezét és megcsókolta.

— Azon töprengtem, mennyire szeretlek. Mennyire szeretném, ha más lenne minden. Mennyit bántottalak.

A lány szíve megtelt gyengéd érzésekkel.

— Szeretsz?

A férfi lehajtotta a fejét.

— Csak most jövök rá, hogy mennyire. Bárcsak ne lenne késő. Bárcsak…

Mia felkászálódott az ágyban, felszisszent a fájdalomtól.

— Édes, mit művelsz? — ugrott föl Jack és visszanyomta az ágyra.

— Hogy érted, hogy túl késő? — kérdezett vissza Mia. — Már nem akarsz engem? Azért, amit tettem?

A férfi döbbenten nézett rá.

— Istenem, dehogy. Csakis miattam, Mia. Nem vagyok elég jó neked. Soha nem is voltam. Ezért küzdöttem olyan sokáig az érzéseimmel. Olyan édes és ártatlan vagy. Hatalmas tűz van benned, és a lelked… Nem látod, Mia? Ha együtt maradnánk, összetörném benned, amit a legjobban szeretek. Fognálak, és addig-addig irányítgatnálak, amíg nem lenne más választásod, mint hogy meghajolj, vagy megtörj. Nem akarom, hogy megtörj, Mia.

A lány zavartan nézett rá.

— Miről beszélsz, Jack?

A férfi érezte, hogy a szégyentől összerándul a gyomra.

— Amikor szeretkeztünk, Mia, mikor néztek bennünket, részemről nem csak játék volt. Ilyen lenne mindig velem. Én elvárom, nem, megkövetelem a teljes odaadást a nőtől. A hálószobában és azon kívül is. Nem tehetem meg veled, édes.

Mia mosolygott. Hatalmas, boldog mosoly volt, az egész arca felderült tőle. A szeme úgy ragyogott, mint a tiszta, nyári, texasi ég. Jack még soha nem látott ilyen szépet.

— Ó, Jack — sóhajtott. — Ez minden?

— Igen — bökte ki a férfi. — Mia, nem hiszem, hogy megértetted.

— Dehogynem értem — felelte a lány még mindig mosolyogva. — Szeretlek, és nem akarlak többé elengedni. Gondolod, hogy nem tudtam ezt rólad, Jack? Már akkor is tudtam, amikor az ágyadba lopóztam két évvel ezelőtt. Tudtam, és elfogadtam. Sőt vágytam rá. Szükségem volt rá. Szükségem van rád, Jack. Csak rád.

Jack nagyokat nyelt, de a torkában támadt gombóc csak nem akart elmúlni. Mindent rosszul csinált, mégis a legcsodálatosabb ajándék hullott az ölébe a világon. Mia odaadta magát neki, a bizalmát, a szerelmét.

— Biztos vagy benne? — szólalt meg végül. — Biztosnak kell lenned benne, Mia, mert később nem foglak elengedni. Mindig szeretni foglak, mindig vigyázni fogok rád, de hozzám fogsz tartozni.

— Mindig is biztos voltam benne, Jack. Bárcsak vártam volna rád. Bárcsak ne futottam volna el, mint egy megbántott kislány. Sok hibát követtem el, és belefáradtam a menekülésbe. Haza akarok menni. Veled.

Jack óvatosan a karjába vette, és magához szorította.

— Egyszer azt mondtad, nincs semmi gyengédség benned — mondta Mia tompán a mellének. — Tévedtél, Jack, velem mindig gyengéd voltál. Tudom, hogy soha nem fogsz fájdalmat okozni nekem. Vágyom a dominanciádra. Szükségem van rá. Csak akkor érzem magam biztonságban, ha veled vagyok.

A férfi elhúzódott tőle, de csak annyira, hogy megcsókolhassa, megízlelje a száját. A lány szavaira tűz lobbant a lelkében. Békét, mély elégedettséget érzett, amelyről azt hitte, soha nem fog a részese lenni.

— Még mindig túl öreg vagyok hozzád — mondta mogorván.

Mia pajkosan mosolygott.

— Szerencsés vagy. Ha már öreg és ősz hajú leszel, én még mindig szexi kis csirke leszek az ágyadban.

Jack ismét szenvedélyesen megcsókolta, és magához szorította.

— Így igaz. És úgy tervezem, hogy sokáig, nagyon sokáig maradsz az ágyamban, édes.

Tizenhatodik fejezet

— Kinyithatod! — mondta Jack, és elvette a kezét Mia szeme elől.

A lány az előtte álló téglaházra bámult, majd meglátta az „Eladó” táblát, amelyen keresztben „Elkelt” felirat állt. Csodálkozva pillantott Jackre.

— Ez a…

— …miénk — felelte Jack. — Ma reggel írtam alá a papírokat.

Mia örömében felsikoltott és a nyakába ugrott. A férfi elkapta, a lány pedig átölelte a csípőjét a lábával. Csókokkal halmozta el az arcát és a száját, miközben Jack csak nevetett. Egy hónap telt el azóta, hogy otthagyták Dél-Texast és az összes kínzó emléket. Miát tisztázták a vádak alól. Jó nagy ügy kerekedett a dologból, számtalan letartóztatással.

Dallasban közös lakást béreltek, Jack visszament dolgozni a Rangerekhez. Ragaszkodott hozzá, hogy a lány ne vállaljon munkát. Mia tudta, hogy még mindig aggódik a — fizikai és lelki — sebei miatt.

— Na, mit gondolsz? — kérdezte Jack, aztán megfogta a kezét és elindultak a bejárati ajtó felé.

— Imádom!

— Azt akarom, hogy feleségül gyere hozzám — közölte Jack. — Amint megszerveztük. Arra gondoltam, elrepülhetnénk Vegasba a következő vagy az azutáni hétvégén.

Mia elmosolyodott. Tipikus Jack-féle tervezés. Nem kérdez, csak bejelenti, mi van. Nem mintha kérdéses lett volna, van-e kedve hozzá. Ezt a férfi is jól tudta, legalábbis tudnia kellett. Az elmúlt hónap minden percét együtt töltötték, hogy minél jobban kiismerjék újdonsült kapcsolatukat.

Még mindig volt idő, amikor Jack azon aggódott, hogy túlságosan erőszakos, de Mia csak nevetett rajta, és azt mondta, különben nem lenne vele. Ez igaz is volt. Mia szerette őt, a domináns természetét, örömmel megadta magát az akaratának. Jack pedig nagyon vigyázott rá.

A lány sóhajtott. A rengeteg félelem és rettegés után annyira boldog volt Jackkel, hogy el sem hitte.

— Nagyon elhallgattál — szólalt meg mellette Jack.

Mia rámosolygott.

— Csak gondolkodtam.

— Miről?

— Ez túl szép, hogy igaz legyen. Nagyon boldog vagyok. El sem hiszem, hogy szeretsz.

A férfi tekintete elkomorodott, magához rántotta a lányt.

— Én vagyok a szerencsés kettőnk közül, édes. Meg sem érdemellek. Meg sem érdemlem a bizalmadat azután, ami történt. Az életem hátralevő részét azzal fogom tölteni, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek. Egyetlen nap sem telik majd el úgy, hogy ne tudnád.

Mia sóhajtott, és csókra nyújtotta az ajkát.

— Igen, hozzád megyek.

Jack bűnbánóan mosolygott.

— Gondolom, meg kellett volna kérdeznem.

Mia elmosolyodott, és újra megcsókolta.

— Ami azt illeti, megkérdezhetted volna, de jobban tetszik, hogy közölted velem, összeházasodunk. Vegas csodálatos ötlet. Most pedig hajlandó vagy végre megmutatni az új otthonomat, vagy itt fogunk álldogálni az udvaron egész nap?